szerda, szeptember 22, 2004

Zdob si zdub, és a 450 birka album.

Kábé olyan ez, mint amikor a suzukis városlakó, miután egy nem észrevett gödör miatt elfolyt az olajteknöböl az olaj, megszáll egy útszéli kisházban, valahol az Iza vagy a Siret netán a Prut partján, és a lakók befogadják, pálinkával és mamaligával kinálják, és enni meg inni kell, elsöre viszolyog hogy úristen, a háziasszony most trágyázott és máris terit, aztán csodákcsodája, izlik a kaja és jólesik enni, és nem kell villa sem, lehet rágcsálni, arrébbrúgni a kutyát, kábé igy kezdödik minden urbánus highlander kapcsolata a Zdob Si Zdubbal.
Nem más ez, mint egy etnikai alapú nyelvi és zenei izlelgetés, részemröl, igen, ez a legpontosabb kifejezés, aZdob si Zdub egy izes albumot hozott össze, és különösen finomnak igérkezett, már elsö perctöl, az izes és izletes románo-moldávo-englischo nyelvezet meg a torzitós gitár a fuvolával.
Kis történelmieg, az elsö albumok még az Aerosmith, tényleg, erröl a csávóról mindig Steven Tyler ugrik be, szóval az elsö albumok még csak pedzették ezt a mioritikus húrt, és igen, ez volt a várható irány a Doina Haiducului után.
Egy kicsit mainstream, egy kicsit underground, [bár erre a szóra minden kolozsvári diák lefütyüli az összes Kusturica/Goran Bregovic forrásfájlt], és ami naggyon üt, egyszerre közérthetö, köz-fütyülhetö de komolyan összerakott dógokkal állunk itt szemben.
Zene, a szokásos, ha még ismeri valaki a Besh*o*Drom-ot, ök ugranak be, de lehetne bármelyik együttes is, csak egy zenész sokat kell üljön a nagyi mellett tengerifejtés közben, és jegyezze a dalokat, itt nem pontosan erröl van szó, hanem a mamaliga és a püjnyi [pâine] életérzés tudatos felvállalása. Etnikai szempontból van egy fura párhuzam a Republic/és föleg Ghymes és a Zdob-si-Zdub között, elég ha az "Erdö közepében" vagy a szokásos ghymesekre gondolok, hogy a koncerteken a magyarember úgyénekli, mintha bármi köze lenne a népdalhoz.
Ugyanigy lehet a román emberfia is, amikor azon gondolkozik a Zdob koncerten, vajon mi a túrót jelenthet az, hogy "cânta-mia cî-s scârghitu".
Össszkép, elég világos. hamarabb kérnék moldáv igazolványt, mint magyart.

ez a mai újabb rohadt nap volt. kezdödött avval, hogy félhétkor kiugrom az ágyból, elötte ébresztem a jányt és hétkor benn voltam a melóban, hideg és morcos idö volt, apám a tetön, úgyhogy én vagyok a fedélzeten, a szokásos, valahogy nincs kedvem mostanában gumizni, ennek most [kivételesen] nincs köze a lavhoz, hanem ahhoz, hogy holnap felteszek egy hirdetést, hogy gumiszervizbe keresek valakit, aki dolgozni szeretne. Zsolti mellé, mert már utálok piszkosan járni ideoda mert én szedtem le az árut.

Meg mászkáltam egy kicsit pénzbehajtani, aztán délben haza, hogy a húgom gépén tervezzem meg a gerbog stand vizuál anyagait, úgyismint plakát, szórólap, banner, szopás. nem meséltem?
Ez a Karesz autós fesztiválja, ahová a cégünk szállitja a gumis standot, ez az én ötletem volt, én balfasz, amúgy arról szól hogy kimegyünk a központban megrendezésre kerülö autós népünnepélyre egy kis sátorral, benne asztalka, gumis szórólapok, gumik, meg Zsolti és én.
Gabi viditott fel, mint mostanában mindig, mert hulla és ideges voltam, hogy nem lesznek meg idöre a dógok, de jön hétvégén és közösen megcsináljuk, én tervezem, ö meg kivitelezi a cégnél ahol dolgozik, imádom ezt a nöt. de nem a melója miatt. és hazaértem, elöszöris letöltök pár nyersanyagot, made by www.sxc.hu, a dizájnoló emberiség legnagyobb vivmánya, nos ebbe aludtam bele. majd haktor hivott apám, hogy minek nem megyek vissza a céghez, ö nem fog fel-le szaladgálni a létrán ha valaki vásárolni akar. merthogy, este én vagyok az üzletben.

hogy egykis szint vigyünk a szürke bloghétköznapokba, ami félóra nyavajgás hogy szar a meló és hiányzik a nö, nos következzen egy más müfaj, elsö próba, amivel kacérkodom egy pár sor erejéig, lemezkritika. premier.

huhúúúú, most kezdödik a tánc! kábeles internet az RDS-töl! most kötjük, holnaptól zoom-zoom

kedd, szeptember 21, 2004

ha sietek, még elérem a félnyolcas blogom :)
mareggel, kivételesen én ébresztettem a jányt, mert eddig ö engem, minden reggel vagy háromszor, szeretek vele reggel beszélgetni, valahogy az álmos hang miatt szintekicsitaligalig olyan, mintha közelebb lennénk egymáshoz
Reggel, nagyfönök balra el, mi meg építkezünk itt a cégnél, és ennek örömére, illetve ez a célja, szóval kibontottuk a raktárat, kiraktuk a gumikat, és feljebb emeljük a magasságát, hogy több férjen be, a szép kis téligumik, aztán egyre közeledünk az elfogadhatóan használható internet földi megvalósulásához, ami annyit jelent, hogy tegnap végre engedtem a lennebb olvasható öltönyös fasz [bocs, de tényleg, van egy olyan fura nézése a csávónak mint azokban a régi francia gyerekfelvilágositó rajzfilmekben, a teremtés meg az ivarsejtekröl, ha ismered, nos a csávó úgynézki mint egy kétlábon járó puca, se több, se kevesebb] szóval az öltönyös fazon felhivott, huszadjára is, mire mondtam hogy namostaztán igeeen, elmegyek, szerzödést kötni, és egy csomó dokument meg papirmunka, közben félszemmel néztem a Pingvint, amit direkt tilosban parkoltam, mert megláttam a SM-21-LAR rendszámú, Másik Pingvin nevü autót, ami ennek az ikertestvére és melléparkoltam, és igen mókás volt ahogy, miután megkötöttem a szerzödést, összefutott a LAR és a GER gazdája, és egymásramosolyogtunk, persze a csaj richitg nem tudta, melyik az övé. pedig az enyémen 185/60as gumik vannak.
a szerzödés megvan, október 1töl van kábeles, állandó netkapcs az irodában, ami eddig nemvolt, mindezt három gépen, és hogy teljes legyen az infrastrukt.orgazm., otthonra is kértem egy 1GBosat, ami azt jelenti hogy mostmár csak a fürdöszobát kell majd bekábelezni, hogy tényleg teljes legyen. tehát, október 1.
itt pedig hamarosan nyolc, indul a nap.

vasárnap, szeptember 19, 2004

borzasztó szar sör ez a Carlsberg, pedig szin és üvegforma alapján aszittem olyan mint a Becks, olyan persze nem lehet mint a HEIL!neken, de azér mégis.
Vasárnap délután van, kedves veröfényes, tegnapreggel óta a következök voltak, hogy beindult reggel a meló, aztán megérkezett Gabi, vártam a Shell kútnál, és egésznap kézenfogva és ölelkezve voltunk, többnyire kinn a teraszon, én pedig néha felálltam, gumiügyben, majd rendeltünk pizzát, és együtt irtuk át az árlistát, amelyben, hála a kedvesnek, nem mintha magamban nem tudtam volna, de igy volt szép, gumiromantika, hogy én diktáltam ö meg jegyzetelt szóval hála neki, az árlistán ezentúl a terhelési [load] és sebességi [speed] indexek is elérhetöek lesznek.
Megjöttek aztán anyámék, nemjó hirekkel, a húgom szemét meg kell operálják, de nem lézerrel hanem késsel, én pedig nem vagyok a feltétlen technological evolution hive, és nehéz volt anyámnak elmagyaráznom, miközben ezt elsirdogálta a konyhában, hogy a lézer se biztosabb mint a régi, szokásos módszerek, dehát a prospektus olyan szépen leirta.
***
este kilenc volt már, és dilemmáztam hogy kéne menni Tomázsékkal vagy elautózni Károlyig, és mindkettö csábitott, egy ilyen fárasztó nap után kockázatos de élvezetes autózás a hölggyel, akit már nagyon kivántam, a shell kút óta, pedig jó volt escapelni a melóból haza párperc csendescsókra, mégse volt elég, ilyenek az egynapos heteink, hogy nem tudunk betelni egymással, és elindultunk este féltizkor, én hulla voltam reggel hat óta és egy nagyon fura varázs volt a dologban, menni a Pingvinnel, hosszúfénnyel a kihalt falvakon át, the Doors és Riders on the Storm, ami nem illett ide de beleképzeltem a tájba az esöt, a gabikapcs egyik laitmotivját, és letekerve az ablak, simogattam a combját, és csendesen fülelve a zenére is, beszélgettünk, mintha csak mennénk kettecskén keresztül a semmin.
***
a bukarestiben lagzi volt, ezért választottuk Laska szocreálan otthonos diákcsehóját, ami nagyon szükös de barátságos dolog volt, és konyak, sör mellett valahonnan szendvicseket ettünk. Cujika, Orsi, Laci, az IfjúPár Kriszti és felesége, meg még jópáran akiket csak látásból, és ült mellettem egy nö, akit mintha már láttam volna valahol és most is elvarázsolt, ahogy a térdemre tette a lábát, és iszogattunk, észre sem véve hogy páran már felálltak és a társaság és köztünk már kilométerek, majd haza, és ajtónyitás után pár percre egymásba borultunk, majd kialudtam magam, reggeltizig, kis kávé a jánnyal és az anyukával, majd tizenkettökor haza, elhoztam Orsit aki tanárnö és pár hete megváltozott kis életéröl beszélgettünk, hogy beigazolódott amit Tomással féléve lefogadtunk, hogy úristen, holnap reggel meló, ma se megyünk bulizni, lecsapott a nagybetüs Lájf.

szombat, szeptember 18, 2004

nem sok új, csak a szokásos reggeli egy órát tartó gyors internet, mint amikor régebben reggel és este volt 1 óra melegvíz, most ugyanaz, de nincs is sok idöm, úgyhogy leírom gyorsan, hogy anyámék ismét úton, én pedig a cégnél, és ismét hétvége és ismét várom a lányt és egy napot fogunk puszilkodni meg ölelkezni itt az udvaron, mintha meglátogatna a börtönben, vasárnaponként egy kis húslevessel.
***
tegnap beszélgettem Sógival, estefelé, amikor Gabi már Nakkárolyban volt és én meg ültem otthon fáradtan és üres fejjel [és a movabletype letöltésével kacérkodtam, ami egy blogmotor, de egy csomó szerveroldali dógot kér], anyámék pedig vasalással meg rohangálással készülödtek a mára, amikoris már úton vannak Peste felé.
most pedig megyek eszem egy kiflit a szomszédból, ami semmilyen izü de puha és nagy és iszom egy kávét, és nemtom irtam-e hogy pár napja hogy leesett és darabokra tört a mosdókagyló otthon, ami még most sincs helyettesitve új mosdókagylóval, ami például borotválkozáskor elég mókás tükör-->fürdökád-->tükör körforgást eredményezett, oda akartam kilyukadni hogy gyürött vagyok és morcos, mint egy régi kiadású Magyar Narancs.

csütörtök, szeptember 16, 2004

ja és eljutott az uccánkba az RDS, mégpedig úgy, hogy találkoztam Matyival, ezt már irtam, azóta eljött egy csákó aki már nem annyira helyes srác mint Matyi, egy olyan tipikus manager, felül szürke zakó, fehér ingben ami már indulásból fehér zoknit is jelent, a nyakkendöje pedig valami rohadtul személytelen és igénytelen, aztán Nokia 3310-es, a sötétkék, ami nem lenézés de szerintem egy telekomos csákó azért adjon annyit magára, a nadrág meg cipö meg az asztal alatt volt. énis. stilusban zavaró és tenyérbemászó volt, ahogy magyarázta a metropolitan meg nemtommilyen dolgokat, és valahogy nem igy képzeltem el a rendet, a lényeg hogy lesz kábeles internetem, nem kell a romtelecomos cuccon lógni, meg hisztik a foglalt vonal miatt, halleluja, csak ettöl a csákótól irtózom, mert megkért hogy hivjam fel 12.30-kor, de elöbb ne, mert tárgyal, erre felhivtam, hogy nincs idöm most szerzödést kötni de akkor hivjam fel holnap reggel 8.30 és 8.45 között, de ne késöbb. hát bazmeg.
***
ja és hozott egy személyre szabott ofertát, egy feketébe öltözött, lenyalt hajú, leginkább egy öltönyös fiatal tevére emlékeztetö kollégájával, és a papiron az állt, ettöl féltem, hogy havi 50 dolcsi, plusz tva, amire én csóváltam a fejem és mondom hogy a száz dolláros bekötési dijjal sok, mire a csávó 1 másodperc alatt rávágja, hogy akkor legyen havi 35. a szomszéd kupecek, Cigány Romi meg a többiek [tényleg, romiék ló és autókupecek, bár Cigány Romi, a nagy, ö már lakásokkal foglalkozik], szóval ök ezt egy kicsit jobban csinálják. fiúk, erröl a kurzusról hiányoztatok? lehet, hogy ebböl a kábeles sztoriból is olyan Istencsászár-féle vagy miles.hu-féle provider-kalandok lesznek, vagy késelés. na, késö van, és pörög a telefonszámla:)

figyelem, az ezalatti felnyomás is a mai napi, hopszihopszi, tessék scrollozni.

ó, elisfelejtettem beirni egypár megtörtént dolgot, ime:

Vegyük sorba, elöszöris megszületett Endreboy kislánya, Venczel Anna Viola, az sms
[ja, Endre: élő szobor, Joe-val órákat mesélhetnénk, hogy is volt az, amikor az örökbohó Endre beállitott Kolozsvárra vizsgákat intézni, aztán ideúton megismerkedett 11 cseh, 3 üzbég, 7 belga és 1 flamand csávóval, a buszon, akik valahova kirándultak, és egész úton nyugat-flamandi üzbégül lehaverkedett velük, majd Kolozsváron órákon keresztül rohangált hogy elszállásolja öket, amig a vizsgaintézésböl nem lett semmi, és még sorolhatnám a hihetetlenebbnél hihetetlenebb sztorikat, amikor például stoppoltam az autópályán, és a rendör elvitt a Schönherz kollégiumig, majd felhivtuk Endrét, ö meg hótrészegen átsétált a Zöld Pardonból, és átvett a rendöri szervtöl, huhúúú] [amúgy, Endre is nagy mesterem, akárcsak Joe és még páran, de ezt elötte sose vallanám be] szóval az sms valahol péntek éjjel érkezett, megszületett Anna Viola, Isten éltesse. Amúgy, csak azért irtam le ezt a sok dógot, amit persze kifelejtettem az az, hogy Endréröl tudtuk már pár éve, hogy csajok után csámcsogva fog nyugdijba menni, aztán találkozott egy csodálatos növel, akárcsak Joe, vagy például én. én?
***
Ma is melóztam, a csütörtöki nap ilyen szempontból a legzürösebb, csak ma 5 helyröl kaptam árut, apámmal pedig szeretnék már egyszer csendesen meg tiszta fejjel leülni, le kéne beszéljünk egypár dógot, hogy miért is szeretnék már nem otthon lakni, ami elsö hallásra fura, de legyünk komolyak, és lassan de biztosan folynak a tárgyalások, meg hogy valahogy tisztázzuk le azt a dolgot is hogy megalázó dolognak tartom azt, hogy pénzt kell kunyeráljak egy rohadt autóhifire, pedig tényleg annyit melózom hogy jaj, meg azaz igazság hogy egy ideje [hogy ez mennyire Gabi-függö, elsö látásra igen, de nézz utána, szpotonként, tény az, hogy ö csak felerösitette bennem a vágyat, hogy ismét úgy éljek mint Szatmár elött, Kolozsváron, Budapesten, azaz mint hal a vizben, azaz inkább mint részeg lajhár az állatkerti fán] ide elfelejtettem mit akartam irni, azt hiszem azt hogy sokszor nyügnek érzem a dógokat, ha nem tünt volna fel.
***
Aztán, feltelefonozott Tekla, hogy itt vannak nem messze, és benéznek egy Fanta Shokata erejéig, és nem hiszed el, épp akkor érkezett meg 133 darab gumi Claudiu baráttól, [akivel épp jó üzleti kapcsolatot ápolok és erre, nemtom miért, de elküldött egy csomó téligumit ami nem lenne baj de bazmeg, szeptemberben, hogy pólóban raktuk le öket? mondjuk, akad köztük egypár különlegesség is, mint például a Pirelli Scorpion MUD, egy durva dzsungeles /tudósos-klónozós, hihi/ tipusú gumi, és a Sotto Zero, elsöként kaptam a megyében, ez okéoké, de azért mégis, szólhatott volna, hogy zavarjam ki az egereket a raktárból, helymiatt, stb] és ültem velük pár percet, és megigérte hogy nem feledi el a blogfrissitést, ez a pár perc jólesett de sajnos tükön ültem, mert Zsolti magában kellett benyomja mind a 133 darab gumit, neki is gyerek, feleség, jajjjajjj, és tényleg megsajnáltam Zsoltit mert nagyon úgy tünik, hogy jó apa és férj, és minden ami ezzel jár, hogy mérföldes léptekkel siet haza, meg hogy kialvatlan szemekkel bámulja a monitort, kellett ez neked? .

***
ennyi most. jóéjt.

hétfő, szeptember 13, 2004

szombati sztori, kirohantam az állomásra és igen, elég nehéz a kétóra út magamban, ezért már elöre betáskáztam az AutoNettöl kapott kis kézikönyvet, olvasás céljából, amely szinteszószerinti magyar forditásban hogy, elsö rész: Tengelykapcsoló-problémák felderitése és javitása, illetve második rész, egy könnyedebb, bulvárosabb stilusban: Felfüggesztés-problémák felderitése és javitása, talán nálam lehetne depisztálni egy újfajta narkopszichózist, a mazo-techniko-dunlopo-skizogumifréniát, azt hiszem irtam már erröl, szóval megvettem a jegyet, majd, még van pár perc, szombat délután amúgy elég science-fiction friss újságot keresni, de jó a magazin vagy a keresztrejtvényfejtés is, szóval megtámadtam az egyetlen elárvult standot ahol egy negyvenes hölgyek által hordott sapkát hordó negyvenes nö válaszolt, hogy csak az van, amit látok. egypár meredezö csecs [igen, ez a legpontosabb] lógott le, újságban, szatyrokban, meg azért már ennél finomabb a férfiizlés, minthogy ilyen kilencvenes évekbeli divatbeli szöke amazonokat nézzen fejjel lefelé a kalauz, ha a jegyem kéri, akkor mondom kéne ami van, valami autós, vagy számitógépes lap? semmi más, kérdem én, mondjuk Catavencu? mire a hölgy, mondja hogy van 22-es, és hozzáteszi, egyfajta nemistommilyen, kedves féltéssel, meg, ha tudnám hogyan, nem irnám ide, szóval azt mondja:

Aveti grijă, e revistă culturală! [vigyázzon, kulturális lap!]


nabazmeg. Ennyire úgy nézek ki? illetve, hogy? nos, maradtam a 22-esnél, ami egy elég fos lap, de hogy teljes legyen a paletta, vettem mellé egy Tabu-t, és igy jár az, aki oan médiafogyasztó mint én, hogy hall is, meg nem is, szóval hallomás alapján megvettem ezt a szart, amiröl azt hittem, hogy egy kozmopolita Plai cu Boi, erre a második oldalon szembeköszön egy Garnier reklám, ekkor feladtam és kezembe vettem a Tengelykapcsoló-problémák felderitése és javitása cimü, örökérvényü és elidegenithetetlen eszmei tartalommal biró olvasmányos kalandregényt. Mai menü pedig, a Szalacsi videó töltögetése mellett, köszi Sógi, két új napló, elöszöris az eddigiek között legdizájnilag legszebb, Lullaby naplója, a másik pedig elég hardcore, konzervativ dógok kiméljenek, amúgy fiktiv, a férfi álmodik, csekkit.

Amúgy fáradt gumiszagom van, és ma ismét rádöbbentem, hogy pont azokat hanyagolja az ember, akik megérdemlik, és elég hosszú már a sor, de elég csak kettöt emlitenem, egyik HZS, régnemlátotthallott newyorker barátom, másik pedig Joe és Joe-né, Maresszel pedig tegnap sziapuszi-smseztünk, a légböl kapott sziamivanveled smsnél nincs jobb, ma is irok valakinek, csak az benne a sajnálatos, hogy akivel már rég nem tartod a kapcsolatot, az tuti hogy idöközben átváltott Connexröl Orange-ra, ami meg azontúl is sajnálatos.

vasárnap, szeptember 12, 2004

101, különkiadás, Nagyvárad

ülök egy szobában, ami egy lakásban van ami a Sógiéké akit nem igazán merek még lesógizni, hanem inkább Tibor, nade tegnapról: reggeltöl meló, Zsoltiposzton, és muszáj leirjam hogy eladtam negyven liter BP kamionolajat, ami két huszas kannában volt és már olan régóta hogy tiszta dzsuva, por és hamu volt, de egypár tech-spec duma után a Tisztelt Kliens rábukott és mostmár azt is tudja, hogy a BP-ben hány százaléka van az angol anyakirálynönek, ami persze túlzás, de érted.
Vonatra ültem, mert az elsö bárába beszerelt ködlámpa elcsúfitotta a Pingvint és nem is müködött meg aztán csak estére értem volna a Nagyvárad-Szatmár gyorsasági szakasz legdurvább részéhez, és mivel az utat se ismerem, autóvezetésileg, biztos beleszálltam volna az elsö gödörbe és zuhantam volna a Föld középpontja felé.
Kétóra vonat után Kicsike, Réka és Tibor az állomáson vártak, ahonnan elgyalogtúráztunk a Körös-parti Bridge Pizzériába, ahol hangulatosan meg finom pizza és sör, majd hazataxi, ekkor jött Kótai Misi, aki bokszolt és Madár aki már szebben, bár nekem inkább showdolognak tünt, hogy a saját klub, saját hazájában, elöre megirt szkriptek szerint gratuláltak meg minden, kiváncsi vagyok mi lett volna ha az érdekes nevü, meg arcú Alehandro von Lakatos, tiszta misztikum amúgy a neve, de mégis, románul beszélt, szóval ha szétverte volna, de ne legyünk rosszak.
Most pedig kávézunk és valami idióta fözöcske-showt nézünk a tévében és megérkeztek Sógiék, a piacról, tele zacskóval, én pedig átadom a gépet, meg inkább azért mert még pár óránk van az egynapos hétböl.

péntek, szeptember 10, 2004

tratratraaaaammmm....

SZÁZ!
Ilyenkor mit kell irni?
Hát, amit az ezredik letöltésnél, hogy köszönöm. Száz szpot, most azt hiszem végig kellene olvasnom az elsötöl, jót fogok szórakozni. Köszönöm a figyelmet, a türelmet és úristen mekkora zavaros mondatok, most hogy backgroundban olvasgatom, talán ezentúl úgy kéne fogalmazzak hogy
Esett. Voltam sörözni. Jó volt
de inkább igy sokkal tisztább, azthiszem a Tisztelt Olvasó blogszeme is ehhez szokott már és akkor ma nemtörtént semmi azonkivül hogy átfagytam és nincs autóm se meg semmim se, holnapreggelnyolctól pedig dolgozom Zsolti helyett, és egész nap arra vágytam, vigyázz innen ez már a rózsaszinblog, hogy mellébújjak és átöleljem, ehelyett pedig ültem az AutoNetnél benn hátul és az Anghelnek rendelt Ford Tranzit kardántengely két darabját rakosgattam a járdán, a bejárat elött, meg eljött Claudiu is, meghivott Bukarestbe, egyfajta jutalomkirándulásra, a Cefin Romania új nemtommijének a megnyitására, amihez sok kedvem épp nincs, topmenedzserek és topgumisok között Marlborózni a szünetben, meg elárulni suttogva egymásnak, hogyan is állunk a téli gumikészletekkel, hagyjatok engem békén.

többet nem tudok irni, mert már nagyon zsibbad a fejem, ma egyébként Petrával kellett volna találkoznom, aki szintén from Cluj City, szerintem pár hónap és naplózni fog. aztán hazaértem, és pedig megigértem neki hogy egykét hogyvagysört megiszunk, de átfagytam, úgy igazán és nagyon, meg a hideg is olyan hirtelen jött mint a meleg ott benn, ez valami metafora? szóval hirtelen Szatmáron pingvinhideg lett és ez némi rosszkedvre ad okot, mert ez a nyár végetért és nagyon szép volt, igazi, hatvanéves koromban is nosztalgiára okot adó nyár volt ez.

csütörtök, szeptember 09, 2004

csütörtökeste, kedvesemcset és a húgom DVDzik, megérkezett a képernyökre FábrySanyi is, teljes a szórakozáspaletta. és, hihetetlen, de ma megérkezett az uccánkba az RDS, Matyi személyében, aki gyerekkori haver, de tényleg, mikortól mondhatod azt hogy gyerekkori barátom, hát szerintem mostérzem, hogy ténylegbazmeg, vannak már gyerekkori barátaim, akkor ez ahol állunk, már csak a nagy büdös élet lehet.
Tomással tegnap söröztünk egyet, és Kádas Csabika aranyosan szórakoztatott bennünket, mert jól be volt rúgva és amúgy is aranyos csávó, aztán pedig elmentünk (Tomással) a tüzoltótorony alatt berendezésre kerülö pizzériába, ahol beszélgettünk arról, hogy télleg itt lenne az idö kikatapultálni magunkat a szülöi házból, ilyen szempontból könnyü azoknak akik Kolozsváron vagy Botswanában melóznak vagy békefenntartanak, merthát anyaaaa, csak nem járhatok haza mindennap Suceaváról!
de, ezt már rég kihánytam magamból itt, a blogon, inkább leirnám hogy közeleg a hétvége, HZS barátomat pedig már vagy háromhete nem kapom el messengeren, és szeretnék már beszélgetni vele, és hétvégén Kolozsvárra szeretnék eljutni,
van egy régóta beigért látogatásom , mindezt Gabival, ami mától kezdve elég nehéz projekt, mert a Pingvin kórházba vonult, a hátsóu bárát kijavitandó, és kap két darab, (szerintem orcsmány, de mindenki szerint sziiip) hidegfehér szinü ködlámpát az alsó bára alá. vagy hova. ocsmány, de jó lesz az, a hideg téli estéken hóbanfagyban Nakkárolyig, Váradig vagy épp a világból kifelé szaladni.
ez a kilencvenkilencedik szpot, holnap lesz a századik, meg kéne ünnepelni, valami értelmes dologgal, addig kitaláljuk.

kedd, szeptember 07, 2004

azoknak, akiknek (köszi Tekla hogy neked nem, de miért nem irsz?) szóval akiknek már elég a gumikból és az utóbbi szpotok lelki kertipartija se teccett (azon is gondolkodtam, hogy ki kéne lépjek Gabistól, és egy külön blogtestbe nyomjam, dehát ha még ezt se tudom rendesen etetni, akkor mi lenne avval), mitisirhatnék, mitis sirhatnék?
próbáljuk meg szétfesziteni ezt a sztorit esetleg háromnégy párhuzamos naplóra, hogy gumik, hölgyek, nameg hogy mennyire fáradt vagyok, meg hogy miért nem irtam?

még mindig kétségbeesetten próbálom megmagyarázni az utóbbi hetek seholsemmi hozzáálllását, de csak hogy szemléltessem a sztorit, ami nincs, ugye, szóval többek aggódó kérdésére válaszolva, a laptop úgynézki Bukarestbe fog kirándulni, ugyanis Adi barátnak nem sikerült, ami szerintem senki másnak se, hogy összerakja, úgy rendesen, aztán tegnap mirceltem a kedvessel, kábé igy: "?Wa myuysag?" szóval a billentyüzet leragad, a fejemben pedig traffic jam lesz a dógokból, amelyek az ujjaimon tülekednek kifelé, mint például most is, éppezért a húgom szobájába telepedtem be, ami persze az emberi és egyéb privacy dógok legmélyebb meg satöbbi megsértése, ami hatványozódik, tizenéves, privacyszárnyát bontogató húgom esetén.

Illetve, fontos és kevésbé tisztázott kérdések keringenek csak úgz a fejemben, mint például hogy van-e már trónörököse a Venczel dinasztiának, léci valaki kopogjon ha tudja, mondjuk talán a büszke apa.

És hogyan lehetne egy olyan sört kifejleszteni, amely az utolsó kortynál is ugyanolyan finom legyen, és habos és nem pisi, mint az elsö?

na, ezt fellövöm mielött eltünik. elárulnám, hogy nemegyszer történt, a kurva tehnikával már tele van nagyon, hogy a Bea gépének a modeme mindig murphysen ott áll le, amikor Publishing, lehet persze, hogy nagy egyszeri transzfer van, meg ilyen szarok, lényeg hogy úgy várom már az RDS-t a mi uccánkba mint a Messiást.


húúúú, két szpot egy nap alatt, e se semmi. talán a 17es Philips flat monitornak köszönhetö, vagy csak mert a húgom aludni akar? körbenéztem egy picit, és találtam pár romániai blogot, a weblog.ro-n nagyon siralmas a helyzet, csupa nashpa meg steaua és ugyanaz a dizájn, na nem mintha az enyim olyan eredeti lenne de akkoris.

aztán, itt a blogger-en, most úgybeszélek mintha ez egy elit klab lenne, (pedig igazából a naplóm, az egy komoly klab, nem, T.O?) szóval a blogger-en a következöket találtam, elsönek talán nézzük meg, mit mond Karla, aki "egy 23 year old Pisces", fasztudja az mi, azthiszem valami idióta marketingmenedzser szopta ki az ujjából, az értekezleten épp szunyókálva rákérdezett a termékmenedzserek menedzsere, hogy mi kéne még a Blogger-be, erre a csávó: hát az, hogy minden bloggerröl tudja meg a világ fasza is, hogy rák-e vagy mérleg.

szóval Karla kanadai és valami föld kaland ilyesmi sztorival itt van most Romániában és egy szép naplót vezet képekben arról, hogy bazmeg, itt vannak még szekerek, meg hogy van kóla, ez tetszett, bár kicsit elcsépeltnek tartom, Zsozsó biztosan emlékszel még a finn vagy nemtommilyen furcsa pár zaROum kiállitására, az ekkicsit jobb vót.
Ramona, ellenben Stuttgartból nyomja a naplóját, a semmikülönös kategóriában, hát mi lehetne ennél unalmasabb? lehet azért, mert ö Virgo jegyben született, meg a Ló évében? Tomita Mihai barát pedig már utazott is, de most nincs türelmem elolvasni, illetve nem szeretném ha gecizésnek tünne, képzelem mit mondhat csóró Tomitza ha az enyémet olvassa, mondjuk egy Révai értelmezö és egy Magyar-Román kéziszótár segitségével :)

És hogy legyünk egykicsit mérlegek is, ittvan YourGoldMina felhönaplója, illetve a másik fekete, angol nyelvü naplója, itt. Aztán, vannak még halálfaszaunalmas, netgiccses (olyan dógok amiket már netre feltenni szégyen, gondolok olyan kökorszaki, túlhaladott, ötlettelen faszságokra, mint a hirek.ro, meg a hetvenhat román portál, ami nem több mint linktár, fórum, download és freemail, egy béna szkinnel, persze hangsúlyozom az enyém se épp a legszebb, de azért mégis)

szóval giccses dógok is, mint egy közös bizniszblog, amelyböl megtudhatjuk, hogy a júliusi inflációellenes kormányfaszság továbbra se vitte elöre a nemzeti trágyahordás logisztikai problémáinak megoldásainak a nemtommijét, ki lehet ekkora állat, hogy ilyen blogot irjon, ráadásul hárman? fiúk, táncsaknem öltönyben ültök a Moxa negyed bentlakásában és termékmenedzseri posztokról álmodtok, Noroc sörrel a kézben?

szóval nehéz lepleznem a csalódásomat, túl a mindenki által oly jól ismert magyarságfenntartásleszaró eszméimen, hun van egy egésséges szittya blogger, rajtam és Jakab-Benke Nándoron kivül? Tényleg, Béla, egy elnökjelöltblog tuti menö lenne, pl mindenki ismeri az RMDSZ Szövetség cimü havi, vagy nemistudom, négyévi? lapját, nos a harmadik oldalon
Béla: rágó és tulipán

cimü blogja, hát ezt mekkelcsinálni, fiúk. najó, maradjunk Mirunánál.

hétfő, szeptember 06, 2004

hát megállazeszem! netelek pár percet, a napi istencsászár adagomra vadászva egyszercsak belemászok a link részébe, ahol a föhös [:)] ajánl mindenféléket, föként blogolókat, mire majd kiugrott a játszik a szívem a helyéröl: ott van a "gergeliii.rágó és gumi".
tejóságos... megtörtént amitöl annyira féltem és amit annyira vártam, hogy eccercsak ez a kis bitnapló kilép az unanimitás illetve pontosabban a szük körben ismertség szóval érted, elkezdik olyanok is olvasni akiket nem ismerek (nem is merek, haha), nos ez megtörtént, ezekszerint igyekeznem kell.
akkor, világhírnévségfelétartás okán, elárulnám, hogy egy szupi lagziban voltunk a hétvégén, innen indultunk Tomasek, Kinga, Orsi meg a Pingvin, én elég fáradt voltam, mire szombat délután négykor odaértem és várt a kicsike, aztán kicsit alcsi és végreittvagy, majd jött a templomi esküvö, aminek az egyetlen furcsasága volt, és lehet nem pontosak a számításaim, de megfigyeléseim szerint egyedül én (meg a pap és a kántor) szóval a násznépböl csak én énekeltem a "Szívemet hozzád emelem" c. zsoltárt, amin meg is lepödtem, meg persze mások is. Emelkedett hangulat volt, amikor Kriszti és Szilvike megnyomták az Enter gombot, majd köröztünk egy kicsit a városban, dudálva meg miegymás, ekkor már öten ültünk a pingvinben és kezdödött egy kellemes kis helyen a lagzi, Gabi elegáns és mégis nagyon kívánatos volt, ami paradoxon is meg nem is, szóval elkezdtünk enni meg inni, majd táncoltunk és rotációban igy tovább, és Tomas, Kinga, Lakókocsis Timi és Lakókocsis Timi Barátja nevü haverekkel nagyon jót mulattunk, és a jánnyal annyira aranyosfurcsán simultunk meg táncoltunk, hogy többen is megjegyezték hogy khmkhm... nem akarunk picit arrébb menni a kamerából? aztán bókok közt a legszebb, hogy egy idösödö úr, akit persze azután Fönöknek szólitottam, felajánlott valami szobát az étterem fölött, mondván hogy biztos úgy szeretnénk, aztán megismertem Vikit, a doki Vikit aki a helyi orvostársadalomban valami helyi Don Corleone vagy ha nem akkor jól alakitja, és folyt a pia, tánc és minden. Aztán haza, és délutánig gabiztam, ö meg gergözött, utána hazapingvineztem, kivittem a húgomat egy Sárköz faluban megrendezésre kerülö buliba, majd onnan is haza, mostpedig itt a cég, itt a vég.

szombat, szeptember 04, 2004

és ismét reggelhét, de ma nem jön Bea, úgyhogy van egy kis idöm, a tegnapi napról, apámék elutaztak, nekem pedig szokás szerint nyakambaszakadt az egész ojjektum, ami nemgond mert az jó, de volt egy hétórás áramszünet, ami a mi kompresszorok és szerelögépek no meg internet behatárolta gumiparadicsomunkban bizony elég gáz. minden ment a szokott rendben, amikor egyszercsak elment a háromfázis, majd a kettö is. a számitógépek leálltak, egy autó fennakadt az emelön, a tejgyár kamionja pedig úgymaradt, félig felgumizva, a soför pedig lefeküdt aludni a kabinban, én téptem a kevés hajam (amit pedig maeste Gabi le fog nyírni, én pedig az övét, talán érdemes lenne elvinni a fényképgépet), majd elindult az "áram nélkül is lehet dógozni" projekt, amikoris rendet raktunk a hátsó szárnyban, ahol már pár hónapja a két kutya és vagy száz használt, meg kliensgumi ücsörög nagy egyetértésben és pisiszagban.
Meg kitakaritottuk (ttattuk) az öltözöt, meg elkezdtük nyirni a füvet, egy kolléga pedig mindig kinn állt a kapuban ésmindenkinek magyarázta, hogy áram nincs, a fünyiró pedig benzines azér megy.
Zsolti kóma volt, mert éjszaka sir a gyerek, igy nagynehezen sikerült rávennem, hogy ne bambuljon a fekete monitor elött hanem hajrá olajoshordók. Este pedig megkerestem egy gyerekkori barátomat, Levit, akivel már óvodába is együtt nyomtuk, azóta pedig szoktunk néhanéha hellóhellózni, szóval megkérdeztem, van-e kedve nálunk dolgozni, Zsolti mellett. egy kis árurakodás, szaladgálás, megnézte a helyet majd hazavittem és örülnék ha bejönne a dolog.

ja és hogy aktuálvizekre evezzünk, az oroszországi túszdráma végetért, akárcsak az olimpia, és a területi RMDSZ elnökök, akiket, mint a Mátrixban megsokszorozott Agent Smith, ugyanolyan színtelen és szagtalan, arctalan egykori történelemtanárok és üzemi mérnökök, most pedig a többéves lótifuti után megérdemelten lecserélték a völegényi öltönyt, szóval a területi elnökök felkérték Markó Bélát, hogy
legyé már te Béla, hisz annyira hiteles és laza na meg képernyöképes na meg népszerü csávó vagy, legyé te az elnökjelölt, egész Szilágycseh veled van!

Most pedig Béla verseket olvasok, mondjuk van egypár sor, ami elég kispál-gyanús, valószínüleg ült a szolgálati Passatban, Vásárhely és nemtommi között, a gyári CDlejátszó pedig egy ifjúMIÉRTES vezetöképzön ottfelejtett kispálcédéjét kezdte el nyomni, szarvasok, égö aganccsal, nyuszikkal a hátukon, szóval érted. Aztán most, bejött Ionel szomszéd a kamionjával.

péntek, szeptember 03, 2004

a nagy visszatérés magamba illetve ide, akkor most elárulom hogy reggel van és a szokásos egyórát ülhetem héttöl nyolcig a számitógépnél ameddig megjön Bea, és kizavar innen, mert Bea öntudatos és fakturákat meg banki nemtommiket szokott pötyögni egész komolyan, amugy meg apámék elutaztak Budapestre a húgommal kivizsgálásra, a Pingvin repiti öket, reggel hatkor volt a felszállás és én pedig a céget nyitottam, a mai nap péntek és elég fárasztó lesz, mert már a hétvége jár az eszemben, ezért is. Amikoris lagziba megyünk a lyánnyal, holnap este, és mulatérozni fogunk egy keveset és közbenközben puszilkodni, meg ölelkezni, amitöl páran az asztaltól már a múlthéten hányingert kaptak de nézzétek el csávók, csak két nap nekünk egy hét.
Apámmal mostanában nem egyezek túl jól, mert a múltkor szóvátettünk egymásnak dógokat, merthogy nem tetszenek neki a gumieladási módszereim azaz minek kell minden kliensnek elmesélni az alfát és ómegát, meg kit érdekel hogy az MFS az megerösített oldalfal és akkor közöltem vele hogy "az eredmények engem igazolnak", ez egy nagyon topmenedzseres duma volt de eldöntöttem, hamár úgyis ittvagyok, meg úgynézki ittragadok akkor bizony welcome to the Marlboro Country, bizony keménynek kell lenni.
Van egy ilyen apa-fiú keményvonalas beképzeltség a dologban, hogy például tegnap rendeltem két kamionfelnit, mert ugye Sorin barát csak akkor jön el az áruval ha rendelek minimum 30millióra, és amikor szedtük le az árut, apám megkérdezte, hogy miért nem rendeltem a maradékra kamionfelnit, mire mondtam hogy nyugi ezis nekünk jött, akkor egy kicsit elgondolkozott, hogy nabazmeg, ez tényleg nem hülye. Amúgy meg leszarom mert, az eredmények tényleg igazolnak, és az hogy igazi apa-fiú-satöbbi, (föld, kaland, ilyesmi) párbeszéd nincs, az meg már úgyis késö lenne. mint ahogy már mostis késö van, jön Bea.