rágó és gumi

borzasztó szar sör ez a Carlsberg, pedig szin és üvegforma alapján aszittem olyan mint a Becks, olyan persze nem lehet mint a HEIL!neken, de azér mégis.
Vasárnap délután van, kedves veröfényes, tegnapreggel óta a következök voltak, hogy beindult reggel a meló, aztán megérkezett Gabi, vártam a Shell kútnál, és egésznap kézenfogva és ölelkezve voltunk, többnyire kinn a teraszon, én pedig néha felálltam, gumiügyben, majd rendeltünk pizzát, és együtt irtuk át az árlistát, amelyben, hála a kedvesnek, nem mintha magamban nem tudtam volna, de igy volt szép, gumiromantika, hogy én diktáltam ö meg jegyzetelt szóval hála neki, az árlistán ezentúl a terhelési [load] és sebességi [speed] indexek is elérhetöek lesznek.
Megjöttek aztán anyámék, nemjó hirekkel, a húgom szemét meg kell operálják, de nem lézerrel hanem késsel, én pedig nem vagyok a feltétlen technological evolution hive, és nehéz volt anyámnak elmagyaráznom, miközben ezt elsirdogálta a konyhában, hogy a lézer se biztosabb mint a régi, szokásos módszerek, dehát a prospektus olyan szépen leirta.
***
este kilenc volt már, és dilemmáztam hogy kéne menni Tomázsékkal vagy elautózni Károlyig, és mindkettö csábitott, egy ilyen fárasztó nap után kockázatos de élvezetes autózás a hölggyel, akit már nagyon kivántam, a shell kút óta, pedig jó volt escapelni a melóból haza párperc csendescsókra, mégse volt elég, ilyenek az egynapos heteink, hogy nem tudunk betelni egymással, és elindultunk este féltizkor, én hulla voltam reggel hat óta és egy nagyon fura varázs volt a dologban, menni a Pingvinnel, hosszúfénnyel a kihalt falvakon át, the Doors és Riders on the Storm, ami nem illett ide de beleképzeltem a tájba az esöt, a gabikapcs egyik laitmotivját, és letekerve az ablak, simogattam a combját, és csendesen fülelve a zenére is, beszélgettünk, mintha csak mennénk kettecskén keresztül a semmin.
***
a bukarestiben lagzi volt, ezért választottuk Laska szocreálan otthonos diákcsehóját, ami nagyon szükös de barátságos dolog volt, és konyak, sör mellett valahonnan szendvicseket ettünk. Cujika, Orsi, Laci, az IfjúPár Kriszti és felesége, meg még jópáran akiket csak látásból, és ült mellettem egy nö, akit mintha már láttam volna valahol és most is elvarázsolt, ahogy a térdemre tette a lábát, és iszogattunk, észre sem véve hogy páran már felálltak és a társaság és köztünk már kilométerek, majd haza, és ajtónyitás után pár percre egymásba borultunk, majd kialudtam magam, reggeltizig, kis kávé a jánnyal és az anyukával, majd tizenkettökor haza, elhoztam Orsit aki tanárnö és pár hete megváltozott kis életéröl beszélgettünk, hogy beigazolódott amit Tomással féléve lefogadtunk, hogy úristen, holnap reggel meló, ma se megyünk bulizni, lecsapott a nagybetüs Lájf.

posted by ger @ 5:58 du.