rágó és gumi

utólagos kiegészités, a teljes versenybeszámoló: reggel kiderült, hogy az öregem nem indulhat, mert az amatörök és profik egyszerre mennek fel, nem tudná lehozni az autót a hegyröl, hogy induljak énis, igy lemondott róla. az első körökben szakad az eső, a Nokian NRVi gumikon bizonytalanul, de azért tartom az ivet, az autó néhol összevissza pörgeti a kerekeket, az egyik részen, a dombon felfelé szembeszalad velem a viz a hegyről, és muszáj nyomni a gázt. a lefelétartó, visszaforditó kanyart sehogysem sikerült jól venni, az autó orra elcsúszik egy métert, pedig nemis fékezek csak vissza kettes, kormányt balra tekerem és padlógáz, ez nem akar összejönni, a motor nehezen kap erőre, ez itt 2-3 másodperc, ami számit.
A következő körökben sem érzem az autót, a ritmust, kinlódok 3as/4esben. az első idő 3.03, majd 2.58. szánalmas, mondom én.

az időmérők után, első mért idő még mindig gyenge, 2.56, szégyellem de nagyon. lassan felszárad az aszfalt, de a kockakövek még mindig csúsznak. szitkozódok magamban, hogy a kurva életbe kéne valamit csinálni hogy ne is öljem meg magamat. utolsó kör előtt, a száraz pályára feltesszük a 12 darab Yokohama száraz versenygumit, tisztára mint a forma1ben:)) a szervezők, meg a többi versenyző nagyot néznek. a képen, a virtuális boxutca, ahová várnak bennünket.
utolsó kör előtt, baráti jótanácsok, hogy az első kanyarba ne nyomj féket, odajön egy kedves haver, aki még nemislátta a pályát fent, csak itt az aljában, és osztja az észt, hogy a 4-es kombinációkat vegyek egyenesre, meg igy meg úgy. szinte rácsapom az ajtót, jól felidegesitett.
A felmelegitett versenygumik, meg az idegesség, meg hogy már úgyis mindegy, már a startnál éreztetik a hatásukat. az autó meglódul, az első száraz kanyarnál már érződik, hogy tapad az autó az úthoz, és a kétszáz ló üvöltve szalad be az következő kanyarba, és énis érzem, hogy ez most nagyon megy, 13 másodpercet javitok, ami egy kétperces menetben óriási. az eredmény, csapatban 1.hely, kategóriámban pedig, nagyöröm, 2.hely 2.43as idővel, összetettben 25 autóból a nyolcadik utas vagyok. (utólag kiderült, hogy a hatodik)

Este, ünneplés meg minden, István, tábori szakács, zseniális fazon, a szakadó esőben, zseblámpával a fején főzi a mexikói csirkefalatos csodálatos bográcsost,
mert a hotelben lagzi van. majd a négycsillagos, de echte minőségi McPietroasa hotel főnöke beenged bennünket az alagsori otthonos pincébe, ahol befűt a kandallóba, borral kinál, szól a zene, beszélgetünk majd át a sportterembe, ahol hajnalig tekézünk és billiárdozunk, fogynak a sörök, persze megbeszéljük hogy a negyedik kanyarban, a kis hid előtt lehetett volna még 2 másodpercet röviditeni, stb. aztán, másnap, röpke tizenöt órás út alatt otthon is vagyunk.