péntek, október 29, 2004

üvegtigris, filmkritika vagy mi

az Üvegtigrist egy kicsi nagyváradi lakásban néztem meg, egy kényelmes kanapén, amit nemrég vettek Sógiék, és mulatságos volt felhúzni az ablakon keresztül, közben kész lett a Rékaebéd, valami finom összehajtogatott húsdarab pürével és majonézes kukoricamártással, Gabi pedig az ölemben, simogattam a fejét és még pár órám volt vele kettesben lenni, Zsóka mamával pedig hangosan röhögtünk a poénokon. Ennyi.
Ez egy szokásos szerencsétlenfilm, csodálkozom hogy a zenéjét nem a Kispál hanem Dés László szerezte, és a szokásos szerencsétlenek játszanak benne, a magyar Dumb és Dumberek, sztori pedig annyi van mint csillag az égen, és, mint ahogy a mélyen tisztelt Filmvilág is említette, sehol a linearitás, illetve csak foltokban, dehát kit érdekel ez már, mikor a néma menyasszony szétveri a fabudit, ahová a völegénye menekült, és ilyen sztori még van vagy ezer, hogy a moziból hazafelké menet mindenki ráhajoljon egy motorháztetöre és bamba pofával orditsa hogy szépotóóó, szépotóóó. kábé minth a Valami Amerika rendezöje elitta volna az összes forgatáspénzt, és csak erre az országúti büfére meg valami útszéli idiótákra futotta volna, és másnaposan egykicsit szétesett filmet csinál az ember, meg lehet érteni, de igy eredetibbek a pojénok, a nyolcadik megtekintés után pedig minden baráti társaság a sör mellett visszaböfögi a pojénokat, és kiválasztja a maga Sanyiját és Laláját. Élvezetes film ez, talán a Ravasz meg a Blöff stilusú dógokhoz tudnám hasonlitani, vagy a dunatévés halakhoz, hogy nem a sztori a lényeg, bár a Valami Amerika kicsit feszesebb volt, Brian élete pedig már tölténelem.

csütörtök, október 28, 2004

egyedül itthon, fejfájósan és mindenekelött nem megy a Medal of Honor Allied Assault nevezetü számitógépes harcigépezetvezérlös gránátosdurrantós játék, mert a hugi Windóza tele van minden szarral, többek közt vagy öt virus, féreg meg trójai meg a többiek, meg ezer értelmetlen program, én pedig hamarosan fekszem, mert holnap én nyitok, Jasszer Arafat pedig egyre rosszabbul, képzeld csak el, akit mindig sakktáblás burnuszban láttunk és olyan kontans, észrevétlen és változatlan dolog volt, most ráncos öregember a CNNben, sic transit gloria mundi, igazad van Istencsászár, ő pedig volt itt nálunk Romániában és nagyon jól szórakoztam a beszámolóján.
Tekla kolegine goes online második, reloaded változatát itt találod, én pedig egy CD lejátszóra gyüjtök, részletek a Sonynál. szerintem naggyon vagány. most pedig, indul a Gálvölgyi show. holnapi menü: filmkritika.

kedd, október 26, 2004

csak úgy átlagos csendes zürös nap, mint mindig, amibe lassan belefáradok, bármennyire is tágult a kábeles nettel a lehetöség de elvagyok zárva mint 116 bloggal ezelött és emiatt munkába feledkezem, ahhoz pedig sikerélmény kell, az meg hetvenhét baszakodással jár együtt, nem panaszkodni jöttünk viszont ide.
Gabi egymondat: lóg le a lábam a felhödröl, bár mostanság a zürös mindennapi baszakodás a cégnél kirázta a fejemböl a romantikát és nemtudok mindennap elragadó lenni, meg új szédült dolgokat kitalálni, és annál inkább nem marad lassan más mint a csacsogása a fülembe, és csak most érzem igazán a hiányát amikor telkikapcs, és leginkább egy nöi testbe manifesztálódott Completta kávéédesitöhöz tudnám hasonlitani, és kész. már a hasonlatok se mennek.


péntek, október 22, 2004

hoppá, 3 blog egynapon, ma pedig semmi nem történt.

megrázó kommunikációs élményem volt ma, épp két gumiról beszéltem telefonon az egyik klienssel, amikor annyit hallottam hogy bazmeg ez belénk jön, majd kis csatt és a csávó letette a telefont, mivel karambolozott, vagy koccant, mondjuk nem féltem mert egy kilencvenes évek eleji Nissan Patrolja van, ami három tonna, de azért mégis.

Ez a sokdolog leirása pedig már régóta úgy kikivánkozott belölem, dehát ahhoz lekell ülni. Mint az ezernyi más dolog amit magamnak és a T.O.-nak igértem. Ma csak annyi, hogy Bea benzin nélkül maradt a hidon, és vittem neki benzint, aztán van egykét új zeném, az egyik még csak kazetta, mivel a CD lejátszóra még gyüjtenem kell vagy 200 eurót, akkor viszont lesz hacacáré. Addigis meghallgattuk és megszerettük a kövektezöket: Cesaria Evoria, idösödö spanyol énekesnö és kellemes hangja, Jamiroquai és az örök jamiroquai-hangzás, amiröl mindig HZS barátom jut eszembe, laza nadrágban, valami szines pólóban. Jovanotti, ha már ugyanitt tartunk, ma viszont az aranyos lánytól megvettem a ZdobsiZdub Agroromantica-t, CD-n, és hozzá egy jókis drumandbass albumot, ami ráadásul román muzika, ami elektróban olyan mindegy, holnaptól pedig tényleg szeretnék naponta irni, de jobban szeretném, ha lenne miröl irjak. Micsoda melankólia, hihi.

Ja, kaptam privátban biztató meg basztató leveleket, az egyik hogy például irjak többet Gabiról, a másik hogy ideje lenne már lépnem valamerre. Nos, ezt nem pontosan értem, te tudod mire gondolsz. De mégis, mivel kapcsolatban merre?

csütörtök, október 21, 2004

Debrecen. Gabi péntekeste jött, de csak reggel indultunk, utolsóutáni ellenörzések után repültünk a kis Pingvinnel Mihályfalva felé, onnan pedig szinte észre sem vettük, máris ottvoltunk, félóra múlva pedig a házigazdával beszélgettünk szélerömüvekröl, gázolajról és átadtuk a 10éves portói bort, a házigazdaaaszony pedig sóstúrót és nyáriszalámit kapott, este pedig jókis buli, jókis italokkal, egy szép lakásban. Gabit kivántam, a többieket meg a faszba, mire kitalálták, hogy menjünk bulizni, néztem hogy fiúk, nagyon szimpatikusak vagytok, de valahogy máshogy képzelném a debreceni ittlétemet, minthogy villogófényben táncolni a GER/BOG kft mintázatú pólómban. Persze, hogy két perc múlva ottvoltunk, egy Sárkány nevü helyen, ami nem is hely, vagy lokál, vagy mi, hanem különféle intergalaktikus barmok találkozóhelye, igy találkoztunk egy izraeli csávóval meg Mózessel, aki egy szimpatikus hülye, háziasszony és Öcsike, aki Honda rajongó, hoppáhoppá, hótriszegen valahogy hazaértek, mi pedig Gabival álltunk mellettük és igen, nagyon jó volt, nagyon jó volt ez az este.
***
Vasárnap ébredés, szeretem ezt a nöt. Gyorsan összepakoltunk, egy kis búcsú és már kavarogtunk is hárman, Nyuszi, Pocok és a Pingvin, találd ki kikicsoda, az M valahányas felé, szakadó esö, amikor már csak a hosszúfény és egymás combsimogatása marad, szeretek vele utazni, varázslat ez, mint a múltkor az éjszakai erdöben, most a szakadó felhök alatt.

igen, egykicsit szabadságramentem, most pedig már:
szóval eltelt a múlthét, felmentünk a Pingvinnel elöször Kolozsvárra, ami mintha egy kicsit a szüzességem elvesztése lett volna, úgy autóilag. Reggel korán autómosás, doboz cigi, kóla, nokia handsfree, ja és elökésziteni gondosan a kazettát az útra, (CDlejátszóról részletek lennebb) , és csak akkor eresztettem hangosra a részletek lennebb Zdob si Zdub zenekar albumát, amikor már kifelé nyomtam a városból, és amúgyis szerettem ezt az utat, hát még igy, hogy élvezetes volt minden kis kanyar, meg emelkedö, a stoppos leányka is csak nézett, talán a napszemüveg/ biztonságiöv/ fülhallgató/rammstein kollekció miatt?
Egyetemi basztatások után, aminek a konkrét eredménye az hogy van a kezemben egy diploma, Joe várt és mesélt, és háromnegyed óra parkolás után kilódultunk a Napoca hotel halljában ittunk egy kávét, csendes volt és összefogott, amilyen régebben ritkán.
***

Állomáselött, strada Garii, milyen furcsa is, nem én állok. gyorsan fel is vettem egy stoppost, egy néger csákót, aki egykilencvenes, és feketepákósan beszéli a románt, zsurnaliszta lesz. Úristen, ö a leendö Chabral? a zilahi "Meses TV" sztárja? az apja amúgy nigériai, az anyja meg zilahi.
Át Zilahon, majd a str Garii, milyen furcsa is, nem én állok. gyorsan fel is vettem egy stoppost, egy fehér lányt, aki orgonatanárnö Tasnádon, szépen és kedvesen beszélt, talán a napszemüveg/ biztonságiöv/ fülhallgató/ rammstein kollekció miatt? majd haza.
***
hétközbeni élmény sok nincs, nyolcra meg mostanában kilencre járok. gumik jönnek, mennek, megjött ma végre a minden számitógépen elérhetö internet illetve belsö hálózat, amit egy hónapja császármetszéssel szülünk ketten Ferivel, illetve mostanában már apám is lázban ég, vajon a szubnet maszk van rosszul konfigurálva?

vasárnap, október 10, 2004

múlthét zürös volt, fárasztó még beszélni is róla. apám lassan olyan lesz mint egy részegen agressziv jegesmedve, mérges rám de fasztudja miért. elmérgesedett szar ez az egész, és kicsit mesébeillö is, vagy Hallmark Channelbe, hogy a tékozló fiú hazatér és leszivja.

ma egésznap szüret volt, és hordtam le a zsákszölöt a domboldalán, apám préselt meg dörmögött, és a Sprinterrel nyomultunk ki a zöldbe, mi pedig hátul ültünk a sötétben, a kaja finom volt, a szüretelö nép meg csendesen mosolygott amikor Gabival az egyik keskeny ágyon összebújtunk, és egésznap, még a raktérben a sötétben is kacarásztunk, mint két titkosszerelmes gyerek az óvodai szerep alatt, hátul a bordó függöny mögött.

üres a fejem, aprópici élvezetek mint sötétben kerülgetni kilencvennel a városban a gödröket, meg hogy tényleg kéne Cdlejátszó, és a hölgy kitöltik a fejemet. az elöbb például olvasni szerettem volna valami jót a neten, holnap lesz céges hálózatom, kedden kiveszem a diplomámat in Kolozsvár, munkaebéd Joe kollégával, és Joe-né pedig ismét aggódni fog a karikás szemeim miatt. szeretnék már pihenni egykicsit, hétvégén irány Debrecen, most pedig az ágy.

kedd, október 05, 2004

2.1 majd, mikor hazaértünk, este fél tizenkettöre a mulatérozásból, jól lebasztak apámék hogy hogy voltam képes otthagyni a násznépet olyan korán. Merthogy az ikertestvérének a fiáról van szó, ugyibár. mire én: akkor te miért nem mentél el? csend a vonalban.
3. hétfö, melóztam, ha jól emlékszem, ja és a legfontosabb, hogy miért nem volt ez a kis szünet, itt a blogon, hátpersze. Elöszöris, nem ment a netem, másrészt váltásban baszódott el a laptop és a dial-up, aztán apámék épitkeztek, ugyhogy én voltam ismét a hunyó. aztán, mint egy varázsütés egy húszkilós kalapáccsal, apám mellének szegeztem a szabadnap-kérdést, hogy kérek egy szabadnapot. egy kis atyai istenfasza, azthiszem tényleg meglepödött, hogy ilyet merek kérni.
Rá pár percre már úton is voltam. Tudod.

Útközben felvettem egy stoppos uriembert, aki textilmérnök az Ardeleana textilipari vállalatnál és épp ilyen dógokról beszélgettünk, Kismajtény felé, meg a szokásos munkaeröpolitikai kérdésekröl hogy a nyugat kizsákmányol, amikor épp 3 autó jött szembe, és levettem a hosszúfényt és kábé nyolcvan körül voltunk, amikor a sötétböl egyszercsak elémugrott egy hót ríszeg, Szalacsi stilusú ríszeg bácsi, aki a forgalommal szemben, azaz jobb oldalon, nekem menetirányban. elkaptam a kormányt persze, és elkezdett táncolni a Pingvin az úton, ilyenkor a padlófék a biztos halál vagy árokbaborulás, és megúsztam. úton maradtunk meg senkinek nemtörtént semmi baja, azonkivül hogy a stoppos faszi majdnem szivrohamot kapott, meg énis. És, bár nem épp az állati ösztöneimröl vagyok hires, de motoszkált bennem egy kinzó vágy, hogy hátramenetbe kapcsoljak és visszatolatva elüssem azt a balfaszt, aki szegény majd meghalt hótríszegen a Pingvin jobb orrcimpája alatt.

gabihoz remegve érkeztem, és gyorsan elmentünk sörözni kettesben, majd alvás és másnap egésznap csörgött a telefon én pedig az ágyból válaszoltam, majd ötre ismét vissza zúgó fejjel a melóba, aztán....

4. ...szerdán és csütörtökön egésznap szívtam, merthogy a kiesett 1 nap megbosszulja magát és a gumibirodalom összedöl, pedig Zsolti mellé még felvettük Csongort, egy tökös srácot, aki szintén elad és bár még csak pár napja, de azért jónak néz ki, mondjuk bemutatkozása alapján, azaz "
látom van GDB1102-es TRW fékpofa is, ez mindig kell
nos ezek alapján magasan túlszárnyalja az igényeinket. kicsit túlpörög, de igy Zsoltival tökéletes pár. remélem bejön. Szóval, ha ez bejön akkor végetér az egésznapos, egészhetes hajtás, nyugodtan foglalkozhatok már mással is, nemcsak a raktárból ki, majd be.

jauisten, egyhetet kéne bepótoljak. kezdjük.

1. múlthételötti hét, csütörtökpéntek: nem emlékszem.
2. múlthételötti hét, szombat: elmentünk Gabival az onokatesvirem eljegyzésére, ami Avasújvárosban, a Braszeriában került megrendezésre. tényleg igyvolt, felhivott a srác, és kérdem hogy jójó, de mégis hol lesz a buli? miire ö: hát itt, a központban, a Braszeriában, [magyarul kocsmának, korcsmának vagy korcsomának ejtik] és elis mentünk, elöre szégyelltem magam Gabi elött hogy mekkora faszság egy ilyen dolog amikor a húslevesen hatcenti zsír lebeg, mint Antarktisz, és a völegény cukros tégelyböl szedi elö a gizsjánynak a fülbevalót, meg karperecet, bokalánc és csiklópiercing persze kizárva. Leves után hazajöttünk, a kis Pingvinnel, aki továbbra is CDlejátszó után sír, addigis Dream Theater kazettát hallgattunk az úton, images and words, és nyolcvannal nyomtam a szerpentinen, az erdöben, miközben Gabival telitorokból üvöltöttük, hogy pull me under...

hétfő, október 04, 2004

élek!

igen, élek, mától megvan a kábeles net. holnaptól leszek!