havasjegen
a verseny nagyonfrankó volt, nagyon élveztem. A navigátor, ezesetben én, már ha nem izgul annyira mint én, akkor memorizálja a következö kilométereket, rendezi a papirokat, felragasztja a rajtszámot, megmossa a fényszórókat, ellenörzi az autót, kortyol még egykis Redbullt, aztán ülésbe szíjaz, és nyomás. Joe nem vezet látványosan, alattunk a Mitsubishi Outlander, (rajongóknak:Evo VIIIas motor!!!) az utcai autója, egykisreklám: Nokian utcai téli abroncsokon, én pedig jobboldalon: még 400 méter, kanyar balra, nem lehet belátni, lefelé. És mentünk Predealon, a havasjeges erderi utakon, és egyszer sem csúsztunk ki. Aztán, át egy kis fakitermelö falun, itt sebességkorlátozás, majd tovább a legelön. Az autó hármasban 130ig szereti, 4es 180, a vége 230, de mi a kukoricaföldön egy 4x4es Celica seggében nyomultunk, kb 120 és 140 között, amikor egy kurvanagy gödörben eltörtük az elsö kereket, gumival, tárcsával, teleszkóppal, és trapézzal együtt. Plusz egy hátsó defekt. Hát igy fejezödött be a nagy rohanás a havas máléföldön. Bevontatás Brassóba, majd Szecselébe. aztán, egy lepukkant mühelyben megjavitottuk, vissza a dijkiosztásra, nagz taps fogadott, mivel csak 4 órát késtünk. Nem gond, jövöre a RangeRoverrel majd máshogy lesz. karácsonyi ajándékként, kaptam Sparco versenyruhát, cipöt, sisakot, januártól pedig garázsba vonulunk a Peugeot-val és a Range-el is. Mostpedig, ismét leesett a hó, rohanás. még van egy csomó mesélnivalóm, csak közben kifolyt a kádból a fürdöviz.
hó, jég stb
hajnalban indulunk Joeval (akinek a versenydzsipjet fotóztam, ld aug.) a Kárpátokba, havas jeges terepralira. én fogok navigàlni, és nemcsak. a nagy hir, nagy megtiszteltetés számomra: 2006ban én leszek a navigátora, 4x4ben. persze az egyénit is folytatom, vele az országos futamokon fogom olvasni: 100méter köves, szikla mellett balra el, stb. holnapi felszerelésemm: alsogatya, 2zokni, bakancs, sapka, kesztyu, mellény, versenyruha, füzet, remélem nem akadunk el sokszor mert -20 lesz. joejt
sok
Sok jó és rossz történt mostanában. Elhagytam a világ legaranyosabb kislányát, Kisgabit. nagyon nehéz volt, pár perc alatt mondtam meg neki, és öt perc alatt másfél csodálatos évet felrúgni, bele se merek gondolni. Másfél év Kisgabival, aki olyan boldog volt velem mint soha, és volt egy kapcsolatom amiröl könyvet tudnék irni, ha szavakban ki tudnám fejezni, mennyire szerettem a hangját, amikor reggel vagy késöeste csacsogott a telefonba, és ezer más közös emlék, többek közt itt a naplón. és hogy miért. a következö szpotokban majd leirom.
utak
még egy hónap, és indul a Dakar, amelyen kedves barátunk, Szilveszter Zsolt is indul, a MOL Dakar team tagjaként, és ö is nálam vásárolt téligumit, el tudod ezt képzelni? nagyon büszke vagyok, meg arra is, hogy megpróbálom majd rendszeresen közvetiteni az eseményeket, majd valami külön Dakar rovatban. a CityRádió meg élöben, kár hogy nem lehetek riporter, jó móka lenne.
januárban pedig én megyek Finnországba, legalábbis megigérte a Nokian gyár, tesztpályázunk Ivalo-ban, a világ legkurvahidegebb részén, 300 kilométerre az északi sarktól, és gondolom megnézzük azt a kis XIXszázadi füstös gyárat, egy Nokia nevü kisvárosban, ahonnan a kábel, telefon és gumigyár indult. itthon pedig december 1. van, esö és sár, igy az irodában rendezgetem a dolgaimat, meg próbálom az életemet is, lásd lakásprojekt, lassan, de haladok vele. megvan a hitelezö, hát a jóöreg Allianz/Tiriac.