Ó, hát mióta nem. Sok mondanivalóm úgyse, ami van, hogy például Dunlop Sport 01-es eladásban élenjárok kis városunkban, az meg senkit nem érdekel. Engem se.
Továbbra is játszik a szív, mikor dobog, reggelente kispál dalokat dúdolok mostanában, hogy Péntek típusú rabszolga meg hogy hétvégén Károly napja volt és Gabivarázs, és bekentük magunkat egymással.
És hogy szerencsétlen helyzetnek tartom azt, hogy rámmarad ez a kedves gumiszervizes örökség, mert inkább lenne kedvem gumicukrot árulni a kolozsvári Central földszintjén, és bármikor kirúghatnának és felmondhatnék hogy elmehessek a nagyváradi Central földszintjére, gumicukrot vagy bármi mást eladni vagy venni, vagy csak menni, szóval érted.
Közben tegnap a kis Pingvin farkincáját, normális emberek ezt itt nálunk hátsou bárának hívják, nos behorpasztottam, és hol máshol, hát az udvaron. A laptopot pedig egy Adi nevü, (Péntek típusú) srác javitja már egy hete, azért vagyok blogilag ily passziv, meg azért is mert sokmindent szeretnék írni, de nem megy, mint például azt hogy hétvégén Károly napok volt és fáradt voltam, de szombat délután berepültem a hölgy karjaiba, kedves estét töltöttem, a tesókkal és sógorokkal, meg a szimpatikus anyukával aki kedves volt és napraforgómagot ettünk, a másik húggal pedig pezsgöt ittunk, aztán másnap reggel Andival haza, onnan kimentem a hegyre a családdal, BCA téglát raktunk a faterrel, alias a viharkárokat rendbehozni és onnan vissza Károlyba majd vasárnapeste alig akart elengedni amikoris azt éreztem hogy igen, ezért az ölelésért bárhol árulnék gumicukrot, csak ölelhessem naponta. Holnaptól van infrastruktúra, meg ojjektum, szóval ha Adi barát visszarakja a laptop billentyüzetét úgy, ahogy a gyárbul jött, akkor eresztem ide dógokat.
hátrányledolgozás
tegnap kimentem inni egy sört Sorbán kollégával és Tomázska meg Andival, és jólesett mert eléggé el voltam veszve a hétben. Sorbán színész, és jó fazon, ha nö lennék és ilyen palikra buknék akkor nagyon buknék rá, bár tegnap este kicsit eröltetettnek tünt a hangsúlya, a mimikája, bár lehet a sör volt sok. A hét közepe amúgy mindig a legkilátástalanabb, mert az elmúlt hétvége már messze, a kedves percek már tova, a péntek még messze, költhetnék is erröl egy kedvenc Radnóti verset, melyben azt irnám, hogy féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett
és nem jön az áru,az enyhetadó, mert nem tudok én
gumit se pakolni meg blogolni se nélküled immár"
Kezd elmenni az a maradék eszem is? a múlthétvégén olyan dolgokat müveltem amit még soha vagy legalábbis nemtudom, gyalog csókolóztunk át a hídon, hajnali félkettökor pizzáztunk és szóval nemistudom. Ja és mondhatnék olyanokat is, mint szoktam itt e helyen, hogy pl "olyan most nekem ez a nö mint az állatkerti ketrecben bambuló pandának egy ketrecen keresztül átnyújtott fagyi" de inkább nem.
Bocsánat és bocsánat, hogy rég nem, szóval itt a news rovat, gyorsan kell irnom mert elég sok a dolgom, egy hétig egyedül nyomtam, rohadt fárasztó volt, most kezdenek a dolgok rendezödni.
Úgyértem hogy megvan a leltár, az árlisták készek, a gumik frissek és szépek, ha minden jól megy és Fortuna asszony biciklije nem lesz defektes, akkor eladok négy gyönyörü Pirelli P Zero Rosso gumit Nagyvbáradra, és elég science fiction, de hátha én fogom elvinni öket Nagyváradra.
Van ott ugyanis egy hölgy, akit meg szeretnék látogatni és akit, azthiszem, szeretek. Elég elnagyoltam fogalmazok, de úgyis tudod. Szeretem az érintését, a kacagását, repkednek az smsek, egyik hétvégétöl a másikig élek, ami túlzás, de igaz, hogy igaz kéthete vagyunk, meg amúgyis elvagyok, de mint anno (elsö szpotjaim korában)(akkor tényleg rohadtul magányos voltam), a naplóm, most ö tölti ki a mindennapjaim. Nem teljesen, mert mellette még elvagyok itt magamnak, de nem hívott tegnap este, és üresen tátongott a fejem, szerettem volna csacsogni vele, de méginkább sétálgatni keresztülkasul a városban, további kérdések, mint hogy mi lesz a távkapcsolattal, még nem érdekelnek, csak valahol nagyon mélyen lent, ugyanis ilyen kérdéseket még magamnak sem merek feltenni, hogy meddig mehet az úgy, hogy egészhéten dolgozunk, és hétvégén pedig Nagyvárad és Szatmár között félúton, mondjuk Piskolton a dinnyeföldön találkozunk, bele se merek gondolni.
Tegnap este holtfáradtan Kispált hallgattam, egy olyan dalt amit Cuji kollégával közösen óbégattunk a Félszigeten, most pedig a szöveget is meghallgattam, szóval sok értelme nincs, már a "Halszív" cim is elárulja, de azért, valakinek csak mond valamit. Játszik a szív / Mikor dobog / Lassan - lassan / Leng a testben /
Még küld vért / A szárnyakhoz / Hogy teljen benne / Azoknak kedve.
Fejtsük meg. vagy ne is, hú nagyon jól esett irni egy kicsit, kösz hogy vagy, Tisztelt Olvasó.
nem, nem mondtam le és nem is untam meg, mármint a blogotl és most jön hogy bocs de rengeteg a melóm, és tényleg az is. Egyedül a várban, még számítógépem sincs, Bea segít egykét dolgot eladni, tegnap pedig csúnyán beszéltem vele és emiatt lelkiismeretfurdalás, meg satöbbi, aztán kirúgtuk Istvánkát mert beképzelt köcsög lett az utolsó pár hétben, nagyon sok a munkám, mostanában pedig már nem is élvezem annyira.
Egyik menekvésem ebböl a faszságból, egy kicsit beülni az autóba és Bob Marleyt hallgatva kiautókázni az Autonethez, a másik escape gomb a hölgy, akivel most telefonon és neten, és torokszoritóan csodálatos dolog: hiányzik. nem mondhatom, hogy még soha, inkább azt hogy rég nem. Rég nem ölelt még így nö, és én sem, és rég nem gondoltam ennyit és ilyeneket. persze, kétségek is felmerülnek bennem, távkapcs és egyebek miatt, de annyira hihetetlen ez a sztori, a másfél nap sátorlakás és puszilkodás, hogy ha tehetném, megírnám, de bocs, hagyjuk a dolgokat érni ameddig lehet, és nézd el nekem, Tisztelt Olvasó, hogy másfél centivel a beton fölött járok.
napok
most csak bámulom a monitort, mitis irjak, mert pár napja nem, de nem azért mert nem volt, hanem mert valahogy nem úgy jött. a meló a szokásos, azzal a különbséggel, hogy most hétfö reggel, Anima és Kispál szól az irodában, ugyanis ismét egyedül maradtam, apámék szabadságon, Bea pedig még alszik, meg gondolom a világ xmilliárd normális embere is, hétkor. Irnék a hölgyröl is, de inkább írok neki, bocs. meg ide is többet, hamarosan.
Félsziget utolsószpot, keverve romantika
barátaim. nem is tudom, hogy kezdjem, egésznapi dilemmám ez, hogy legyek-e patetikus vagy csak simán irjam le hogy ez a pár nap kibaszottállatijó volt. Épp maeste nyomultunk le Tomasekkel egy sörre, meg egy péntek estéket helyettesitö Unicumra, és megbeszéltük a dolgokat, szóval röviden, hát ezt nem lehet röviden összefoglalni, kedves és negyvenéves korunkra is szivmelengetö sztorik, szóval elég csak annyi, hogy szerda reggel a szakadó esöben elindultunk Tomázzsal nájlont szerezni, a sátorra, mert a zasszonyok hisztériáztak, pedig a mi cuccunk is ázott, szóval elindultunk és reggel tizkor megittunk egy kis konyakot, mert esett, aztán egy másodikat, ami pedig már jólesett, talán egy harmadik is volt, ültünk a Nagy Fehér Fönök korcsomájában, fött a paszulyleves, majd hazaindultunk, nájlon nélkül, és optimistán pislogtunk az esöben, amikor Tomázs rámbizta a pólóját, mert én olyan vagyok, ö pedig bakancsozott a térdigsárban haza, hátán a tetkókkal és némi asszonyeredetü harapás és körömnyomokkal, amikor a sárban hatalmasat estem, olyan igazi Michael Flatley-féle komolyat, elcsúszáspettinggel majd egy rohadt nagy taknyolással, tiszta sár lett a pólója, szóval irhatnék még ezer ilyent sort, de képzeld el, menni fog, meg irhatnék arról is, hogy Cujikával megismerkedésünk elsö pár gondolata óta eszmetársak voltunk a pia, nök, buli és föleg Kispál témákban.
Van egy dolog, úristen micsoda alpári ezt igy "dolog" nak nevezni, lehetne sztori, vagy földiekkel játszó égi tünemény, vagy bármi más, szóval az történt velem, amit megirtam és képzeld tényleg, megismerkedtem egy csodálatos növel. Nem szeretnék irni róla, illetve igenis meg nemis, legyen elég annyi, hogy csodálatos napokat éltem meg vele, amit, ha csak ennyiben marad meg a dolog, akkor is a fél életem odaadnám mégegy esös sátorban töltött ölelkezös percért, hát nem is tudom, tényleg nem tudom karakterekkel megfogni ezt a húrt.
Elég ha annyit mondok, Ti akik ismertek, jobban mint én magam magam, hogy hosszú idö óta leirhatom, boldog vagyok. Félek is, igen, mert a hangok ezt is mondják, hogy ne éld bele magad, ezért hagyom a dolgokat úgy, ahogy jönnek. És jönnek, mint tizenéves koromban, amikor kínzó vágy gyötört hogy megsimogassam az imádott hölgy vállát, és nemis többet, szóval kispálosan, hogy csak úgy lóg le a lábam a felhödröl, Mademoiselle.
Amúgy, dolgozom, most igazán, mert Zsoltinak kislánya született, nagyra nöjön, persze ö szabadságon, és helyette is nyomom, meg elszállt a számítógép, ezek viszont mint lófasz ahhoz képest, hogy meglátogatttam a hölgyet, a Pingvinnek ez volt az elsö komoly bevetése, és nem volt több mint félóra együtt, aztán hazafelé felvettem életem elsö stopposát, aki csak Kismajtényig ment és Metallicát hallgattunk, és szerettem volna elvinni Szatmárig, hogy valahogy a mezögazdasági munkák téma mellé beszúrjam valahogy azt, hogy mennyire odavagyok azért a nöért, akit nemis tudom miért, de igen.
FélSziget 2, egészheti adag
Már itthonról nyomom, két órája cuccoltam be, Tomázs Matkójának már faragják a koreai munkások a szobrot, a kitartásért. Eltelt az egyhét szabadság, és azt hiszem, bár nem akarok sokat irni, de muszáj lesz, mert annyi dolog történt, hogy régészek sem tudnák összerakni a dolgokat, hát még a lélekrégészek:) Akkor írom ami eszembejut.
Megismerkedtem két szimpi régész sráccal, Lóri és Alpár, illetve a pesten joghallgatóskodó Lilla, aki szintén kedves, és újonnan lízingelt Cuji kollégával együtt pikáns sztorikkal szórakoztattuk öket, ök pedig hallgatták, vannak még ilyenek.
Egész fesztivál alatt részeg voltam, elöször a piától, de nem állatira, hanem mindig ott lógott a ser a kezemben, elsö napokban Becks, aztán Csíki, végül már nem is az én söröm ...
Megérkezésünk utáni elsö minutákban feleszméltem, hogy kibaszott szar helyre érkeztünk, esik az esö, nincs semmi hepi dolog, elsö három napban tartottuk az elözö szpotban kreáltakat, és alulról figyeltük lelógó sátorpókokat, miközben kinn zuhogott, és tocsogtam a vízben és az unalomban.
Cujika, aki pár perce elölépett az online barlangiállat világranglistán, blogot indított pár perce,
itt követhetö figyelemmel a hobbiból gázóraleolvasó, föállásban Rammstein-rajongó buliHannibál mindennapja, illetve bocs, fasztudja miröl fog irni, de jólesz.
...
És eccercsak bevillant az agyamba a szókimondás, amit Ti ajánlottatok, kedves társaim a mindennapokban, hogy ezt a féligáteresztö közös kínlódvakacagásos sztorit Orsival, befejezzem. Amúgyis kezdett megtelni a fejem minden szarral, föként azzal, hogy az utóbbi hetekben, tényleg úgy viselkedtünk, mint egy sokat veszekedö pár, és énhülye nem tudok ebböl a körforgalomból kiszállni. Nem részletezem, a lényeg. Kiszálltam.
