szombat, december 25, 2004

a három hét csend annyit jelent, hogy semmi emlitésre méltó nem történt, a tegnapin kivül, amikoris visszakaptam a laptopom, köszi Tomi, amiröl lehet blogolni, ezerrel, és szeretem a Karácsonyt, ezúton boldogot mindenkinek, és szeretek boldog karácsonyt kivánni olyan embereknek, akik erre nem is számítanak, tegnap is ez volt, amikor felhivtam a legjobb klienseimet (az igazi kurtizánok is ezt csinálják?) többek között Domnul Ardeleant, vagy Müller urat, aki azt is mondta, hogy nagyon meglepödött és azt mondta, hogy most nagyon meg van hatódva, mert arra nem számitott hogy a nagyfönökén kivül rá is gondolunk, pedig ö csak egy transzportfönök, lalala. Aztán autómosás is volt, meg ajándékozás, most pedig déli félkettö van és ébredezem, mert lássuk be, a Karácsony a szokásos tralalala mellett még azt is jelenti hogy nagyokat eszünk, nem istenfaszázunk és az ágyból nézzük a tévét.
***
a tévé elég idegesitö, mert csupa balfasz karácsonyi müsor, kivéve a zseniális Viasat Explorert, amelyben zseniális müsorok voltak és általában szoktak lenni, mint például autósmagazin, de ne abból a herélt románra forditott francia Peugeot gyári reklámfilmet mutogató fajtából, hanem húsvér autók, meg soförök, és akkor emlékezzünk meg, illetve visszaszámlálás indul: még egy hét, és indul az autósport történetének legszárazabb (szó szerint értsd) viadala, a Paris Dakar Sivatag Contest, ahol ismét a Szalay Dakar Teamnek szurkolok illetve a többieknek, és ami personally érint, hogy a román csapat egyik tagja, Szilveszter Zsolt az egyik kliensem, lehet hogy meséltem a hegyimentö Land Roverre szerelt BF Goodrich Mud Terrain gumikról, szóval ö az, és megy a Dakarra, Romeo Dunca motorversenyzönek ö lesz a szervizese, hajrá Zsolti, hajrá KTM!
A Karácsony ugyanakkor a rég nem látott/hallott emberek újra megkeresését is jelenti, igy söröztem Hobóval, beszéltem Sorbánnal és a legkedvesebb, hazajött HZS, és beszéltem vele telefonon, hamarosan összehozunk egy találkát, részletek késöbb. Most pedig indulok Zsóka nénihez és lányaihoz, meg azok párjaihoz, akik egy kis kétszobás lakásban karácsonyolnak és szerintem nagyon szép és boldog család, ahol már nincs fekvöhely, annyian jönnek haza karácsonyra, én pedig meglátogatom a legnagyobbik lányt, Kisgabit. Boldog Karácsonyt!

kedd, december 07, 2004

túl jón és rosszon, megvolt a gumizás fö szezonja, a téli gumicsere, ami két hétig tartott és reggeltöl estig csak hordtuk ki a raktárból a gumikat, de lesznek majd még hosszú téli esték amikor ülünk majd a sör és a meleget árasztó monitorok elött és nézzük majd, hogy mit is adjunk már és kinek, az utóbbi kéthét pedig arról szólt, hogy megcsináltuk a havi sztahanovista ezer százalékot, legalábbis én.
ja és túl vagyunk ezen a nagyon vicces népszavazáson, amiröl eddig mindössze két értelmes cikket lehetett találni a kis magyar web-ég alatt, az egyik szokás szerint az Index, a másik pedig szokás szerint Kelemen Attila, aki ismét megmondta a frankót, kár hogy a Magyarok Világszövetségének nincs elöfizetve nyomtatott formában sem az internet, bár lehet azért mert az idegenszivü, meg nem nemzettestbeli az a szó hogy explore.
Joe-val már megosztottuk az eszmét, többek között hogy én nem akarok kettös állampolgár lenni, eddig se mostmár pláne nem, és továbbra is fenntartom hogy a magyar testvérek (sic!) az egész erdélyi sztorit úgy látják, mint megszeliditésre váró buta egzotikus törzset Trinidad és Tobago egyik recently felfedezett szigetén, az erdélyi részröl meg ugyanez kimerül a nyavalygásban, hogy jajjajjj, asszimilálnak a románok! Tökés vs Markó szleng kábé annyit jelent, hogy assssszimiláccczió vs dezideratele comunitöcii magyare.
szóval nem szeretnék kettös állampolgár lenni, mert semmi közöset nem találok magamban és azokban a szánalmas köcsögökben, akik hozzánk járnak tankolni meg forrásvizet inni. de erdélyi sem szeretnék lenni igazán, mert semmi közöset nem találok magamban és azokban a szánalmas köcsögökben, akik a Moszkva térre járnak járnak dolgozni meg Köbányait inni.
***
hétvégén füstbuliban nyomultunk, ami szinte olyan volt mint egy diszkó, ahol táncitánci közben rádnyomják az eperizü füstöt, ez pedig egy Mikulásnapi házibuli volt hét, max kilenc személlyel, egy lestrapált napközi középcsoportjában, a füstöt már délutántól egy kibaszott kályha nyomta, meleg helyett, este pedig megittunk tiz sört, meg egykis Unikumot, én nem, Gabi és Lakókocsis Timi pörögtek a táncparketten, Laci pedig mélabúsan nyomta a doom metalt, aztán megjött Tibor és Costi nevü (tényleg hasonlit Costi Ionitára, tudod, aki Adrian Copilu Minune-val kezdte)(nézd meg ezt a Costi-s linket, naggyon kemény) havere, elmentünk a Ludy nevü svábkocsmába, majd vissza a Gabival a buliba, ahonnan, épp amikor kezdtük magunkat jobban érezni, kiraktak. vége volt a bulinak.majd haza, összebújás, déligalvás, ebéd a szüleimnél majd összebújás, alvás, Gabi felül a buszra én meg maradtam itt a picsában, és már kedd reggel hét óra harmincöt perc van.