szombat, április 23, 2005

éppen kronstadt naplóját olvasom, egy huszonéves hölgy kolozsvári kultúrkörnyezetben játszódó mindennapjairól, ezt is együltömben végig, kár hogy nem túl termékeny mert szívesen olvasom. a nöi naplókat jobban szeretem, finomlelkübbek, kedvesebbek, morcosabbak, árnyaltabb a nöilélekábrázolás, a srácblogok pedig sokszor technikaorientáltak, amipersze szintén jó. (ja, ki beszél, az enyém is az)
aztán, apró közérzeti minuszok mellett, mint hogy fel kéne már újitsam a három farmeres ruhatáramat, vagy, egyszer például öltönyben menni melóba, szükségesek az ilyen apró kis fények a leszállópályán, az autóversenyzés pedig csak napi egy órára, illetve akkor is 5 x 3 percre adja meg a szükséges adrenalint és élnivágyást, amikor a benzinszag és a por meg a futómü zaja kábit, és van egy rész ahol egy kis dombra megyünk fel, hármasban, és remeg a lábam ahogy adagolom a gázt, mert utána három métert repülök és szeretem azt a pár századmásodpercet, és egyszerre koppan a fejem/bordáim/szivem a teleszkóppal földetéréskor. majd balkanyar, kettes.
visszatérve a naplóra, irigylem a választékos kifejezésmódját, mert mint te is, énis kivülröl szoktam néha figyelni magam, a beszédstilusom, az utóbbi pár hónapban valahol egy gumiabroncskiszolgáló komornyik csengetett mylord?szerü kegyes alázata, és a napraforgómagotköpö cigánycsávó sukár mosolya között ingadozom, és attól félek, hogy lassan ithun elveszik a szókincsem fele, és csak annyi marad meg, hogy "olyan tulajdonságokat ötvöz, mint a kiváló vizestapadás, precíz irányíthatóság és tiszta - környezetbarát gumiösszetétel" persze ezt sem én mondtam. hogyan is menthetném meg a számomra olykedves szavakat a szótáramban, mint a hangsúlyozottan vagy egykori lakótársam kedvence, a kisvártatva?