rágó és gumi

most olvastam: meghalt Marlon Brando. Egyik kedvenc alakom volt a rekedt, öreg maffiaguru, a Keresztapában, vagy a sármoscsábos amerikai csávó az "Utolsó tangó Párizsban"-ban, szóval a film aranykorának az utolsó mohikánja. és az önmagát alakító prof a Johnny Deppes filmben. Nyugodjon békében.
Mostanában eléggé megviselnek, ha csak pár percre is, a halálesetek vagy tragikus történések. Nemrég volt egy ilyen, olvastam egy blogot, már nem emlékszem, amelyben a srác leírja, naponta, az édesanyjával töltött utolsó órákat. szinte elsírtam magam, amikor elértem az anya halálát tartalmazó bejegyzéshez. aztán, múlt hét is tartogatott némi tragikumot, egyik garázsszomszédunk, mindennapi konyakos kliensünk, Káposztás Feri jött be az udvarra, és odamentem hozzá kezet fogni, és láttam hogy siet, csak felfújatni jött a kereket. amint kezet fogtam vele, azt mondja: elégett a fiam. kérdeztem, mivan? és csak ezt az egyet motyogta, hogy elégett a fia. és indult is Kolozsvárra, ugyanis a fiát áramütés érte, de mikor odaért akkor derült ki hogy a srác életben maradt, mostmár épülöfélben van. Tragikus dolgok vannak. megyek, iszom egy kávét Attilával, az mindig jókedvre derít.

posted by ger @ 2:29 du.