szerda, március 30, 2005

mareggel úgy ébredtem, hogy a szokásos reggeli füleimben zakatoló zene az volt, hogy:

Nem jöttél túl korán / De időm az volt,
Nagy komám lett / És ültünk büfékbe / Várva rád
Egymás hátát ütve / Italokat küldve /
Múltját sem sejtő / Kékruhás nőknek
Maradj otthon, nézzél tv-t / Töksötét vonatokat
mutat minden csatorna / Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen) /
Ketten amelyik rosszul van az vagyok én /
Kár, hogy most mutatnak /
az elébb még / Istent dicsértem épp
Köszönet Patito Blognak, hogy megtaláltam, amúgy meg a világegyetem és a Kispál szövegek megfejtése, lássuk be, sokunk kedvenc vonatozásközbeni szórakozása, és találtam egy Rejtö Jenö röl/nek/hoz/ról irt verset, egyáltalán nem meglepö módon hangzatos címmel: "A fiumei kettes számú tengerész-szeretetotthon teraszáról látni a tengert", Parti Nagy Lajos.
A locsolás lezajlott, és évröl évre kevesebb helyre jutok el, most délután indultam mert kettökor keltem és egy wellness reggeli méregtelenitö Colin Mc Rae rally-val kezdtem a napot, Kisgabihoz pedig csak este jutottam el, ma pedig egy temesvári közös kiruccanásunkat tervezem a román Continental importörökhöz és a kis Pingvin egyre rosszabbul birja ezeket a szar utakat. mostpedig megyek Csongorral, leltározunk ekkicsit.