rágó és gumi

szerdacsütörtökpéntekszombat

ezeken a napokon semmi lényeges nem történt, a dolgok mennek a maguk útján. Zsolti miatt egyre többet idegeskedem, a jövő hétre viszont egész jó gumitermés igérkezik. jaaaa, ez olyan volt mintha egy nagybajszú, kucsmás gumitermelő gazda lennék, és a zistállóban ellős gumimalacok röfögnék ki a Dunlop gumikat. Be kell látnom, van bennem egy csepp mazochizmus is, hogy ezt a melót (vagy ezt a földet, kedves Republik:)) választottam, főleg Orsolya és HZS hangsúlyozzák ezt, minden egyes kommunikáció alkalmával. Amúgy, Orsival egész jól elesemesezgettünk a héten. Amit persze, nem bánok mert jólesik, hogy gondol rám, de vissza már nem irok, geci dolog. Nem tudom hogy kezeljem ezt a sztorit, hogy amikor mindketten igen akkor összebújunk amúgy meg baszok rá, ezt persze ő sem győzi elégszer hangsúlyozni.

Aztán a blogdolgok irányitása pár napja kicsúszott a kezeim közül, sodródtam az árral. és jó volt. igen, ez a fentemlített mazochizmus, hogy aggódom a sehonnan se ismerös öreg négy Debica Furio gumija miatt, ugyanis még nem érkeztek meg. és jól esett, amikor az este felhívtam az öreget, hogy bocsi nincs még a gumi, annyit válaszolt, hogy köszönöm a gondoskodást. Ó, biztos emlékszel a Pirellis lányra, lennebbről. Úgy néz ki ő lesz a visszatérő motívum ??? ugyanis visszajött, depersze kivágta a gumiját. azért.

a lány, akiről nem szoktam írni, Tekla. Próbálkoztam. Kedves intellektuális gyönyör volt, egyfajta pillanatnyi kéthetes agylélekmosás, köszi. Hagyom ezt a picsába.

Maeste, másodszorra: Időközben felhívott Baratimi, így egybeírva, rég nem látott tüneményes egyéniség, régi köreinkből. Jólesett, hogy itthonvan, amúgy Németország, és hívott, ezért este 11 után bejelentettem a családnak hogy csákány. Aztán Euro, kis pizza, sör és Tomázzsal hármasban megbeszéltük az élet fontosabb dolgait, régi barátokat, Bereczki barátomat például. Igen, nosztalgia, mostanában kicsi énem legkedvesebb érzése, elmesélni a régi sztorikat, és eszembe ugrik ahogy két éven keresztül minden reggel együtt mentünk suliba Szabival, és MT-t szívtunk, ami iszonyú büdös volt. Az utóbbi idők legfontosabb, legszívetmelengetőbb érzése az volt, amikor rájöttem arra, hogy a dolgok valahogy ciklikusan mászkálnak. Első példa Tókos, felnőttkori első mesterem, akivel jó másfél év után, ugyanonnan folytattuk, amikor megkérdeztem, hogy aludhatok-e náluk, mintha csak tegnap váltunk volna el, a Márton Áron folyosóján. Vagy Szabi, akivel a múltkor utaztunk együtt Kolozsvárra, és egymás mellett ültünk a kocsiban, és ugyanaz a Szabi volt, mint akkor, egy érettebb, elegánsabb, felnőttebb verziószámban. Talán nem kellett volna ismét sörözzek, ilyenkor mindig szentimentálisabb az ember.

Visszatérve, a szerdacsütpéntekre, nameg a Pirellis hölgyre, csodás volt. Lepillantottam a lábaira, francia manikür, finoman selected cuccok, igen. Biztos Evanescence-t hallgat. Na mindegy. A gumiszerviz, mint ahogy a naplóból is látszik, nőszempontból elég ingerszegény környezet. Ma bejött egy nőci, harmincötöt adnék neki, egy Peugeot 3o7 SW-vel, leszakadt a kézifékkábele. Beszélgettünk, ajánlottam neki egy pár Dunlop SP 01es gumit, a gyári Goodyear NCT5ös-ök helyett, ő a pirellis hölgyike idősb változata volt. Szégyen így ezt onlájn bevallani, de megkívántam, sőt nem is. Mit nem adtam volna, ha megkér, hogy menjek el vele, egy másik defektes autóján kereket cserélni. Amúgy, gyerekkoromban, amikor még kerekeket cseréltem, ilyen buja sztorikon gondolkoztam és lestem a lehajoló hölgyek kibukkanó cicijét, amit ezúton is szégyenlünk, de valljuk be, mindenkinek járt már ilyesmin az esze. Remélem.
Holnap vasárnap, víkendháznézegetés, milyen szép lesz.. ja és a legszebb, olyan tudattal lefeküdni, hogy reggel nem csörög az óra. Jóéjt.

posted by ger @ 11:28 de.