péntek, június 04, 2004

orientxpressz, azon frissiben

olyanszintű lelkiszellemi holtpontra jutottunk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy stílusváltásnak érezzük szükségét, de nyomban. Következzen akkor a helyszíni riport, analüüüüüze, ahogy a német mondja, ja: továbbra sincs semmi a filozófia dolgozattal. Előzmények, a szokásos. hatig meló, a megszokott kóválygás egyik mühelyböl a másikig. Már reggel kinéztem az Orient Expressz-Harry Tavitian koncertet az újságból, sms Tomázs gyertek, oké. Este találk, egy sörös felvezető kör után indulunk a helyszínre, Dudusnak kéne amúgy valami melót találni. Gabi és Tom szorosan összebújva, szóval négyen. Kábé arra számítottam, hogy felvezetjük a polgármesterjelöltet, a tanácsosjelölteket, azok jelöltjeit, amazok képviselőit, majd himnuszolunk zászló lufi és aki marad az zenét hallgat. Erre, mindenki Gyuszija másfél perc alatt befejezte, és hihetetlen módon senki nem gajdolta körül, nem etették sóval és kenyérrel mint Mihai Viteazut, egész emberi volt a dolog. Díszpáholyt kaptunk, köszi Előd.
Helyszíni riportunk krónikása akkor lepődött meg a legjobban, amikor felvánszorgott a színpadra négy-öt hálóinges zsidó zöldséges kinézetű pofa és pillanatok alatt belecsaptak. Frappáns, lendületes kezdés, á lá Di Naye Kapelje, a zene első hangjai mindenkit meglepnek. Stílusra leginkább etnobeütésű öröm-jazz lenne a legmegfelelőbb meghatározás. Ismerős, pofonegyszerű dallamok, kicsit azért mégis orient ízzel. A Bregovicsrajongók rögtön elkezdték hegyezni a fülüket, de nem, nem az. Harry Tavitian és bandája, csupa lelkizenélő, ösztönzenélő elvetemült muzsikus két órán keresztül húzzák. A dallam változik, sikerül egyensúlyozniuk a l`art pour l`art dzsezzz és a közönségnek tetsző, tamtamtararam dallamok között. Kicsit magukbafordulva, örömzene. Riporterünk mindezt a díszpáholyból éli meg, mivel ott volt hely. Ott már a zene nem olyan brutál hangerővel, de szól, a színpadon holdkóros utcazenészként császkáló Tavitian meg már annyira apró, hogy pár sörrel a fejemben, már nyugodtan begubózhatok és a holnap reggeli filozófia dolgozatomra gondolhatok. Másfél óra után már a legínyencebbek is azt kívánják hogy még húzzanak egy pár lantot utána meg a faszba, legalábbis szerintem. de tényleg tetszett, köszi Gyuszi. amúgy meg, mint azt már Elődnek kifejtettem, sokkal értelmesebb dolog volt így kampányolni, mint a Dolly Roll.
Holnap hundertprocentig az akadémiai tevékenységnek szentelem magam, és ha minden jól megy, délután elhúzok Kolozsvárra. Szombat délben meg vissza, vizsga után. Addigis, shalom.