rágó és gumi

péntek esti különkiadás, Teklának

azért különkiadás, mert maeste a lófasznak se volt kedve netelni. Mint az előzőkben, most is ugyanazon paraméterek: holnap reggel ismét Kolozsváron kell legyek, de mostmár muszáj. 5kor fogok kelni, 6kor indul a busz. majd kilencre beér, kell vegyek virágot, meg becsomagoltatni az Orsi ajándékát, egy szép illusztrált Claude Monet-ról szóló könyvet. majd ballag a leány. Délután a volt após és anyós keblére ölel, finom falatok, ja és ma annyi melóm volt, hogy nem tudtam venni egy rendes cipöt sem. ezt ők alig észrevehetően, de megjegyzik, stb. Ja, és megkaptam apám karibtengeri szuvenir tengerészingét, amiben még anno ő nézte a muhereket Honduras szigetén.

Kriszti adott kölcsön egy jó kis Depeche Mode zenét, amúgy számomra Kriszti a huszonkettedik századi ember mintapéldánya, de nemcsak a hifimániája miatt, hanem a tegnapi sztori miatt. is.

Ja és ezt a sztori talán, mint cseppben a tenger, ábrázolja egy napom. A sztori úgy kezdődött, hogy volt öt Dunlop Sport01-es sportgumim, amiböl eladtam a Skodás faszinak négyet, maradt egy. Erre megjött a következő, amúgy felettébb szimpatikus kliens, akit szintén ezek érdekeltek, két darab. honnan szerezzük be a másikat, hát felhívtam a Dunlopos Ionicát, ő kikapcs. Segond, hívjuk Claudiut, a konkurenciáját, húsz telefon oda-vissza, neki van kettő Kooolozsváron, egy Nagyváradon.
Oké, már csak el kell hozni három óra alatt. Ekkor, gondoltam, hátha Kriszti Kolozsváron van, mert szokott. Kriszti barát, legnagyobb meglepetésemre, épp Nagyváradon dekkol, mire megkérdem, nem tudnád elhozni, még én se tudom, kitől, meg hát az elég nagy sportgumi, befér? Kriszti, mintha csak egy fél deka szalámit kértem volna: persze.

Mire elő a Golden Pages-t, kiderül hogy a kis váradi cég nincs benne, sebaj, felhivjuk a váradi tudakozót, adja a címet, telszámot, felhívjuk a gumiüzletet, hogy helló, Claudiu már beszélt veletek, milyen utcán is vagytok, majd hivjuk Krisztit, hogy menjen a színház mögött az Ady Endre utcában 7oo métert majd balra. Két óra múlva jött, gumistól, mosolyogva, mintha a sarokról hozta volna.

Holnapi élménybeszámolónkban központi helyet fog elfoglalni a kolozsvári grandesemény, és itt lenne az ideje, hogy újabb érzelemszóvirágokat költsek Tekla kisasszonyról. Lesz időm a kocsiban, az tuti.

posted by ger @ 11:02 du.