csütörtök, május 20, 2004

szeredaestve

Leszakad a lábam. Egész nap rohangáltam, este még bejött egy kamion, Murphy vigyorog a sírjában. Hóka, mint mindig, most is bevállalta, korrekt srác. A múltkor azon gondolkodtam, milyen lehet egy ilyen srác bőrébe bújni pár napig. Nem felvágásból mondom ezt, tényleg. Hóka nehéz családi körülményei ellenére próbálkozik, de mindig visszaesik.

Tegnap cseteltem egy jót HZSval, "egykori" kedves blogtársammal. Tényleg, elég érdekes kérdés saját magam számára, ki mennyit, mit jelent nekem. és, annak ellenére, hogy nem igazán tudtunk beszélni az utóbbi időben, jóleső háromórás lelkizésbe fajult a dolog.

Azt éreztem mostanában, hogy pihennem kell. ha jobban belegondolok, nagyon el vagyok fáradva, több mint fél éve. fizikailag is, de szellemileg inkább. az utóbbi évek meglehetősen nagy fordulatszámmal pörögtek: csak cimszavakban KMDSZ, Metszéspont, Agora, Tranzit, Ger-Bog. kedves szeletek az életemből.

Egy kis analógiával élve olyan vagyok mint Anthony Hopkins egy gumijavitoban dolgozó, kultúraérzékeny Gumi-Hannibál Lecter szerepében. Nappal a raktárban traktorgumit tukmálok rá egy ártatlan kliensre, de éjjel vadorzó internetes fotóalbumszerkesztő és bloggerré változom. lelkem rajta. Teklával érdekes a dolog. egykét soros levelek repkednek, és nem tünik kölcsönösnek a vonzalom. nem, nem habarodtam bele a csajba. finomlelkü leányzó ő, apró fogalmazási foszlányokból is látszik. ma éppen. teklát leginkább finom, illatos virághoz tudnám hasonlitani, ha közönséges akarnék lenni, igy inkább egy szolid Citroen C3 kabriohoz.

Naplink, a spanyol tango-klab-trance mesterei: www.gotanproject.com