szerda, június 23, 2004

Ma egész délután fájt a fejem de borzasztóan, és most is. Elöször az időjárásra gyanakodtam, majd arra hogy bazmeg nincs a cégnél kávé, bedöglött az automata. Ráadásul reggel sem ittam. Persze, Murphy törvénye szerint mindenki ekkor kérdezett, meg vásárolt, kénytelen voltam zúgó fejjel a csávónak magyarázni, hogy az OMV 10W40-es olaj az még nem fullszintetikus, satöbbi satöbbi.
A vendégsereg szakaszokban érkezett, és nem is volt sereg. Megjött Toma, apám gyerekkori baszogatótársa, egy avasi úriember, szintén gumis, apámnál robbanékonyabb természet és közös hobbijuk egymás szívatása. Közben érkezett István bácsi, régi haver, szintén elfoglalt, csak ilyenkor van idejük kicsit dumálni. Piticu se hiányozhatott, persze hogy egész idő alatt telefonon beszélt, majd köszi és elmentek. Aztán áthívtuk a Pappát, a szomszédbani mestert, akivel levezettük csendes hármasban az egész nagy sürgésforgást, egy sörrel ahogy szoktuk. Mintha mi sem történt volna.

posted by ger @ 12:28 de.