vasárnap, november 21, 2004

001.
az az igazság, ami fáj meg minden de igaz, hogy én szeretek naplót irni, csak akkor szerettem igazán, amikor olyan üres volt az életem mint egy zakuszkás borkán, (balkán dictionary), mostpedig nem, most éppen nem.
---
kéthét röviden: félnyolc kelek, de már hamarabbtól nem tudok aludni, mert ébred apám, keresztülmegy a szobán, majd anyám, fözi a kávét, majd a húgom, mossa majd száritja a haját, meg hisztériázik a félhomályban, amúgy meg kurvára megalázónak találom ezt a helyzetet, hogy egy ilyen céggel meg faszommal a hátunkon itt nyomorgunk egy háromszobás lakásban, mint ahogy azt is hogy továbbra is CDplayer nélkül szalad a kis Pingvin, ö viszont most nagyon szalad, mert tegnap reggel feltettem a téli gumikat, márkailag nem nagy eresztés, mert a Semperit nem igazán élvonal, de más a mérete, kisebb, és érdekes módon jobban fut vele a kicsi autó, igy igazán élvezetes volt az út Váradig, egy cigicsempész csajt vettem fel, aki szép volt és nagyon fáradt, mert Bécsböl Temesvárig nyomta, a barátja pedig a nagykárolyi Fluid Group Hagen képviseletnél nyomja, és kaptam a lánytól egy csomag kávét, köszi.