péntek, augusztus 12, 2005

körülöttem a világ teljesen le van strapálva az utóbbi idöben: lezárják mostmár végleg az utcánkat, nem tudnak bejönni a kedves vásárlók. addig, pedig, festünk, szerelünk és tisztogatunk a srácokkal. A Pingvinem egyhete beadta a kulcsot, amikor csordogáltam egy falun keresztül, százhúsz körül, és elémvágott egy mikrobusz egy mellékutcáról, majd az út közepén, lefulladt a motorja. Én padlófék, csikorgó gumik, de nem nyomtam be a kuplungot, hogy legyen jobb a fékhatás, ne szaladjak bele. ennek az ára, a vákuumpumpa darabokra tört. eredetiben lehet csak elhozni, 31 millió. tiz deka vas, a kurva anyátok.
Ekkor jöttem rá, meg már régebben is tudtam de most igazán, hogy kell egy más autó, olcsó, lendületes, stilusos, és úgy tünik, meg is találtam.

(eddig a reggeli poszt)

aztán már este van, kimeszeltük a 2 szervizt, meg az üzletet, meglátogatott Kisgabi és vagy ötvenszer visszaültem mellé a teraszra, és szinte elaludtam az ölében mint mindig. aztán elbúcsúzott Csongor kolléga, ma volt az utolsó napja a cégnél. Hogy milyen is volt vele dolgozni, csak egy példa a sok közül: "mit rendeltél az Autonettöl? Fönök, jelentem megrendeltem a tengeralattjáróra az árbocvitorlát és négy üveg ablakmosó folyadékot", minden idök legszórakoztatóbb alkatrészes kollégája. igy utólag. az eszkavátor pedig egésznap ásott, már tiszta lamanche csatorna vagyunk, én meg ötvenszer mentem ki gyalog a köveken meg sárdarabokon keresztül az útra, szóval csupa frankó fárasztó nap volt a mai.

1 Comments:

At 2:34 de., Blogger keli said...

Ja es kapcsold ma' be azt a feed-et a bloggeren. Lassan erdelyben is megtanuljuk hasznalni a live feed-eket :D

 

Megjegyzés küldése

<< Home