vasárnap, május 08, 2005

a mai edzésen felborultam és összetörtem az autót és emiatt nagyon szomorú vagyok, merthát kiafasz gondolta, hogy még mielött hazamentünk volna a pályáról, gondoltam megeresztek még egy kört, (korcsma?), mert ma jól ment és minden passzolt, aztán egy kanyart, amitöl mindigis féltem ugyanis egy kiálló szikladarabot egy kamiongumival fedtek le, nos ezt gyorsabban próbáltam meg, és elnéztem. a balhátsókerék beakadt, vagy nemistudom mi, az autót pedig oldalra döntötte, és elsodorta. Kétszer fordultam át, és már az elsö századmásodpercben, itt tényleg mint a filmekben belassul az idö, már át is futottam, hogy mennyi idö és munka volt a festés, és hogy tiz méterre van egy félméter mély árok, vizzel, remélem nem abba fúlok bele, közben pedig bucskázott az autó és áldottam az eszem, a hatpontos biztonsági övért és a bukósisakért, mert nem mindig hordom, legalábbis eddig.
Az autó megállt, négy kerékkel az ég felé, én pedig csak lógtam mint egy denevér, vagy mint Tom Cruise a kötélen, engem fogtak a Sparco övek, (irok is nekik egy levelet, hogy You saved my life) , benyomtam a contact générale-t, és akkor már tudtam hogy nemfog kigyulladni , az övek egy gombnyomásra kinyiltak, én meg leestem, a plafonra, majd a kitört ablakokon keresztül kimásztam. Elsönek apámat láttam meg, ahogy rohan árkonbokron keresztül és intettem neki, hogy minden oké, aztán láttam a véres kezeimet. Nade nyugi, az öveg vágta össze, az autóról holnap teszek fel képet, anyám benyugtatózta magát és állitja hogy a fekete macska ma elment a ház elött. Mostanra megfájdult a tarkóm és olyan mintha a fejem le akarna esni a nyakamról, holnap orvoshoz megyek, nameg autófestékért. anyám megkönnyebbülését fejezte ki, hogy ugye már soha nem akarunk autóversenyezni, apámmal mi ezen összemosolyogtunk.

1 Comments:

At 1:20 de., Anonymous Reku said...

Hűűű, ezaztán az izgalmas bejegyzés! Gyakran van ilyen kalandod?

 

Megjegyzés küldése

<< Home