vasárnap, július 11, 2004

a véjndiáktalálkazau jau vaut. ezer hangya módjára kavargó tömeg, magassarkúban tipegö harmincas macák idétlenkednek a porban, behúzott hasfal, kis táska, a férjeik pedig izzadtan, szívrohamközeli extázisban éneklik a régi haverekkel azt, hogy "ugye mi jó barátok vagyunk". Nem más ez, mint egy édeskesernyés meganosztalgiaparti, aminek közepén félmagamban keringtem, mert Csomai pajtással úton-útfélen elvesztettük egymást. Igy sikerült többkevesebb értelmes félmondatot váltanom Bogossal, Robival, régi szomszéd és jóbarát, meg az elmaradhatatlan Sipos tanár úr, szóval mindenki akivel sajnos csak itt lehet.
régi osztálytársak közül csak azok, akikkel amúgy is. ez a véndiáktalálkozók paradoxona, hogy akikre kiváncsi vagyok, (mind az öt ember) azokkal tartjuk (tarcsuk) a kapcsolatot. Ancsuka, Ibolya, Ildi, Maresz, Tibi meg Sorbán kolléga. Aki, bár haragszom rá mert pár hónapja baszik felcsengetni, pedig én szoktam, öt olvashatjuk az magyar interneten itt, itt, itt és itt.
Stier Petyával szeretek beszélgetni, tegnap is, de amint leültünk az asztalukhoz, belekeveredtem egy szerencsétlen beszélgetésbe, amelyben Sebesi Jóska fejtegette a amerikai négerekkel kapcsolatos eszméit, tapasztalatait, hogy mennyire arcbamászóan buták és nagyszájúak. te tudod, ottvoltál.
CZ-vel is szeretek beszélgetni, most viszont elmaradt, de úgyis szoktuk péntekenként nyomni a save the world dolgokat, esténként az Euróban.
Egykori filozófiatanárnömmel pedig megvitattuk a nemzet ügyét, csak úgy privátban, és kölcsönösen osztottuk egymás nézetét abban a szívbemarkolóanlélekemelöenfelemelö pillanatban, amikor a színpadi szintetizátor háttérzenéjét semmibe véve, valamelyik Botswanába elszármazott részeg nemzetmentö felállt, és elkezdte énekelni a Himnuszt, mi pedig nem álltunk fel. A Székely Himnuszra sem.
Bocs, fiúk, illetve apukák és anyukák, akik ma délben, a kiadós itthoni tyúkhúsleves után beültök az Opel Zafirátokba, egy utolsó tankolás a petei úti Molnál majd emelkedett lélekkel, hazacaplattok Untermuntenhausenbe, vagy nemtomhova, szóval azért nem álltam fel, mert ha kedvem tartja, mint ahogy a céget is pirosfehérzöldre festettük, ha kiállok az udvarom kellös közepébe és eléneklem, akkor én MEGTEHETEM, ti pedig ott, nem. Ezért jó egy ilyen találkozó.

2 Comments:

At 5:11 du., Anonymous Névtelen said...

Korodi
Na ezek szerint nem is maradtam le semmirol, pedig ha nem kellett volna itt rohadjak a munkahelyemen en is szivesen elmentem volna a vendiakra. Amilyen hireket hallottam a sulirol, az sajnos szamomra nem szivderito. Dehat az ido mulik es vele egyutt minden valtozik. Mi meg basszatok meg kezdunk oregedni. Na de abban en is egyet ertek veled Buci, hogy jonnek ide hozzank Erdelybe es teszik a nagy jomodu gazdag, mindenem megvan es mindent megengedhetek magamnak fickot, es ahol elnek meg egy egyszeru munkas. A masik dolog meg hogy ha esetleg szukseged lenne rajuk akkor meg csak huzzak a szajukat, hogy hat nekik is megvan a sajat maga bajuk, problemajuk ugyhogy sajnaljak es kesz. Kapjak be
Es a kedves Rist testverekkel nem is futottal ossze?
Kozerdeku kozlemeny: Epp most hallom hogy Kinaban ket even belul 10 millioval nohet a hivfertozottek szama. Ugyhogy holgyeim de foleg uraim ha esetleg egy kinai perszonanak csapjatok a szelet ill. tettszik a ferde szem es sarga borszin akkor celszeru elotte egy gyors es olcso ectesztet csinalni.
Gergo rad ez mar nem vonatkozik......... :-))))

 
At 8:36 du., Blogger joe said...

no, ha'j, marmint hello, csak itt nincsenek eppen ekezetek, ebben a draga erdelyi magyar varosban, Segesvaron. (csak poen, Ger)
Bueigrottunk, csak hogy udvozoljunk. amugy a 90. oldalt elhagytuk, lehet mar a heten megleszunk. de nem irtal melt, hogy kuldted-e el a fazonnak, stb. Nos, szoritunk neked, hogy a kulonbozo melltaji izmaid jojjenek helyre. holnap vizsgazol az autora vagy rosszul emlekszem? meg irunk, nejem csomo puszit kuld.

 

Megjegyzés küldése

<< Home