hétfő, április 17, 2006

máriapócsi zarándoklat

pénteken és szombaton dolgoztunk, igaz csak kora délutánig. Húsvét vasárnapján pedig útrakeltünk, a közeli máriapócsi RabócsiRingre, ahol Gyurika versenyzett, és aszittem összefagyok. Csodálatos pálya, egy beton és egy murva résszel, gyors egyenesek, látványos kanyarok. Látványosság?
Pöfögő Trabantok, padlógázzal a kanyarban, sérban ideoda csúszkáló Ladák.
Gyuri a zöld VTec Hondával, és a királyok kategóriában, Lancer Evo hatosok, Focus WRC, visitó gumikkal oldalazva.
És mindez csak az előfutamokon, ma már gyorsabban eresztik, aki először jön el a rajttól azt benyomják a palánkba ha utolérik, tiszta adrenalin, na mi lesz a következö mondat? Azthiszem, kipróbálom.

De addig, nagyon sokat kell gyakorolnom az Acr pályán, ami olyan gödrös mint a mars, közben pedig megérkezett a GB rallyteam második versenyautója, de nem nekem hanem apámnak. Nincs is ennél szebb, apja és fia is zöldfehér autóban, piros Sparco ruhában, mehetünk felvezető autónak egy márc 15-ei dzsemborira is. az autó márkája, a verseny tipusa, megpersze hogy hogy lehet ennyi eszünk, nos az egy későbbi szpot témája lesz.

csütörtök, április 13, 2006

2006, tavasz

épp BaraTiminek meséltem a múltkor, hogy meguntam a naplókészitést, meg sokszor elővesz a bújjunk el a világ elől érzés, mint a Kontrollfőszereplőt megszólitja Kulka János a metrón, énis csak pislogok kifelé a raktárból.
***
A dolgok jól mennek, mindeközben. Önszámüzetésbe vonultam egy hónapra, az üzletbe, azaz egy hónapig nem voltam az irodámban, nem laptopoztam, hanem egésznap az üzletben, direct sales, mindenki a saját kis problémájával hozzád fordul, Zolinak futószögállítás, Laci bácsi fiának négy szép magnéziumfelni, nagyon szép meserie ez. Néha már éreztem, hogy nem fogom birni a stresszt, amikor Istvánnak nem érkeztek meg az eszkavátorgumik, vagy későeste felhívott Norbi, hogy már nem tud aludni sem, vajon megérkeznek holnapra a 18-as tárcsák?

***
Manóval jól érzem magam, kedves és nyugodt lány. Egymásba is szerettünk, és boldog is vagyok. Napi egykét órára látom, meg néha átugrunk mozizni Debrecenbe, vagy vacsizunk valahol, és megnyugtat a jelenléte, az egyénisége, olyan mint egy puha kispárna amibe belefúrom a fejem, mármint képletesen. még nem ismeri ezt a naplót, én pedig lassan már nem.