szombat, május 28, 2005

1.
június 27, születésnapom és egyben a magiszteri dolgozatom megvédésének dátuma. idén. témajavaslatokat erre a cimre küldj, deutsche Studien témán belül bármire nyitott vagyok, és azért kéne egykis segitség mert már nem vagyok biztos abban hogy a tanerö dijazná a "Continental német gumiabroncsgyár keleteurópai terjeszkedése" cimü eddigi témámat. a legegyszerübb valami hitleres meg drittereichos-megbánós sztori lenne, vagy elöszedni valami dögunalmas németgazdasági exceltáblázatos költségvetéses faszkodást.

2. 6óra és58 perc, ajtóablak nyitva, az irodában ismét a kispál vásárhelyen liveot vetitjük, sebesült ér nevü patak, és csukódnak le a szemeim az álmosságtól. itt volt végre Kisgabi, tegnap déltöl, és az idö nagyrészében a lábujjkáit nézegette a teraszon amig dolgom volt. mászkáltunk viszont egy csomót együtt a városban és törölgette az arcomról papirzsebkendövel a port, aztán ebéd, majd este Artúrral, a szatmári rádiózás Jamie Oliverjével, mélyvizi beszélgetést szerveztünk zenékröl és rádiós müsorokról, némi sör és jókedv társaságában.

közben: jókis metablog indul itt, Sipike cikkére a rajongók felhördülnek, kábé mint a tavalyi kispál koncerten a mellettünk álló sziklaszékely lagény, a magyarzászlóval a kezében, (borz után beatrice jött, persze) mikor Keli közölte vele hogy ez nem AZ a koncert, még van félóra, a srác meg addigis lengette néhanéha bús zászlaját az magyarságnak.

kedd, május 24, 2005

ma volt az elsö nap a nyárból, füllesztö volt és poros, a szokásosnál is porosabb. a pici autómban délutánra fülledt gumiszag terjengett, amúgy a legerösebb a Danubiana abroncsoké, picit kesernyés, füstszagú, ellentétben a Dunlop és Goodyear édeskés illatával.
és ha már keresztül a városon, közben City Rádió, az új szatmári zene szól, akkor meglepem magam valamivel, keresgélve az autóban meg a zsebeimben meg a szék alatt, találtam szinte másfél milkót. így betámadtam a legelsö ruhaüzletbe, ahonnan kábé egy perc múlva egy frankó kis kékésnarancssárga inggel tértem vissza. határozottan feldobott, holnap beújitok egy nadrágot is.

A City rádió nem rossz, szeretem hallgatni mert nincs reklám, a zene pedig frappáns egyensúlyban van, a hitrádió és a nemhitrádió között, azaz ismert elöadók, kevésbé ismert dalok, vagy forditva? mindegy, egy szatmári szinten már az is premier, van U2:Hold me, thrill me tralala. apropó, a múltkori szinházas görbeeste óta újabb kapcsolatba kerültem a külvilággal, amikor a No Pardonban együtt vacsorasöröztünk Lórival és Robival, akik a fentemlitett rádióstation tulajai, a jóöreg Szabi barátommal, akivel régebben pontosan tiz évvel ezelött együtt tekergettük az öreg orosz keveröpult [pult? szekrény, bazmeg] tekeröit, iskolarádió cimszó alatt. Azóta ö továbblépett persze, elég messzire, aminek én örülök mert megérdemli a sikert és mert kevés igazgató haverem van. És el fogok menni Udvarhelyre is, mert még ott még sohasem jártam. kicsi, neoburzsoá városkának képzelem el, tiszta macskaköves utczák, szép leányokkal kirakva.

csütörtök, május 19, 2005

Igenbiza kolléga hivott paintballozni. Köszönöm, de azthiszem elaludnék a füben. Lesz Siromex rally is, holnaptól, Nagybányán, amikor a pálya szélén, a bokrok között nézed, hogyanfalja bé a Subaru Impreza a kanyart. megtörténhet hogy elcsordogálunk odáig, mondjuk szombat déltöl Kisgabival. namiccólsz, Kisgabi?
újabb tétel a wishlisten, a párnap nyugalom és párnap iváspörgéssemmittevés mellett: kedves barátom, Mirel mondta a múltkor, félkomolyan, hogy ha van kedvem, elvisz egyszer kamionozni, mondjuk Németországig, és vezetünk ketten. Meg Piticu is, akinek viszont saját vadiúj Volvo FH12je van, ma ugrott be hogy milenne ha elmennék vele mondjuk egyhétre, neki is jó mert ha én vezetek akkor ö alszik, és a múltkor is jól jöttem amikor pálinkát kóstolgatott én meg hazahoztam neki a húszméteres tömbháznyi verdát, nekem meg már szükségem lenne valami jókedvstimuláló érdekességre, talán megkéne látogassam a jóöreg Kolozsvárt, benne Joe/Joenét, blogger kollégákat, a szintén jóöreg Tranzitházat, és tologathatnám ismét az ebédlötálcámat a Crisulban?

szerda, május 18, 2005

Tegnap:
rendör: (bemutatkozás, stb) miért hajtott a megengedettnél nagyobb sebességgel?
ger: öszintén? mert a rossz utak és gödrök miatt félóra hátrányban vagyok. és azért is megyek gyorsan, mert ezen a részen végre lehet.
rendör: ne legyen arcátlan. (obraznic)
Ma: kétnapig nem lesz áramunk, az utcánk pedig egyhete le van zárva, éppen ezért belsö rendszerátalakitást meg takaritást tervezek. További hireink következnek, belpol: ma se jutottam el Kisgabihoz, immár sokadjára. Seerlacit, Júlia csángóföldi kalandjait és Galaxis Utikalauzt olvasok, miles.hu balesetet szenvedett, megjött a Radeon 9800 pro deluxe izé videokártyám. ennyi. megyek haza, lefekszem.
Kultúr: megvan az Ekekapa visszavág cimű, Greenaway és Eizenstein nyomdokaiban fetrengö kultmű, amelyben Darth Vader és több jaufiu keresik az eketárcsát, vagy egy huszast. Hun vagy mán te, Lukivaker.

kedd, május 17, 2005


egykis betekintés, ez a kis életrészem az irodában, ahonnan épp mostis pötyögök. nem fullextrás, de szeretem. lesz persze különbejáratú polcocska is, meg egyszer, rend is. Posted by Hello

1 éves az internetes naplóm, a rágó és gumi.
nem mondom hogy sokat dédelgetett vagy féltve örzött, meg titkolt, különösen hogy a párhónapjahete kibontakozó erdélyi blogsztori keretében naprólnapra olvasok újakat, és tetszenek.

Köszönet Nektek, kedves olvasók, a kitartásért, mindenekelött HZSnek, akivel, anno 2003 júniusában ketten blogoltunk, ö Amerikából én a raktárból, és bár nem ért meg sok bejegyzést, mégis a mienk, és bár nem akarom a világért sem megsérteni Nándikát meg a disputásokat se, deazért, ez éppen két éve volt. söt, most biztosra megyek, nehogy félreérts: szeretem Nándika blogját.

ami még érdekes, hogy rajtam kivül mindegyik kolléga (azaz, kilenctized), sajtós vagy bármilyen módon kötödik a médiához. Valószinüleg a webnapló egy új önkifejezési formát jelent nekik, vagy, elmondják ök maguk. Úgyhogy arra gondoltam, fogok énis interjúkat késziteni, milyen mókás lenne megteremteni a saját gumiszagba itatott kulturkreis-om, olyan interjúkkal mint "az elsö ismerösöm a Dakaron" vagy "Nicu személyeket szállit Portugáliába", satöbbi.

rég nem ittam annyit, mint a hétvégén, lásd lennebb péntek, aztán szombaton, a közelgö blogszületésnapom vagy bármi más alkalmából vettem egy üveg whiskyt, négy redbullt és 12 üveg sört, négyünknek, amit a nagykárolyi szöllöben kellett volna nagy röhögések és jókedv közepette elfogyasztanunk, de csak egy tüz mellett ülös zombizás lett belöle mert mindenki fáradt volt, és jau szokás szerint az autóból szólt a rockzene, egyedül a házigazda Dokinak csillant fel a szeme, a négyszögletes Ballantine`s öveg láttán. Sógival egész hétvégén kellemesen elbeszélgettünk, olyan témákról hogy most a ColinMcRae hetes pályán mit keres ott az a kurva szikla, meg információs társadalmi folyamatokról is, miközben a mellettünkfekvö két leányzó bealudt.

szombat, május 14, 2005

Tegnap, kicsit indusztriális körülmények között is, de találkozott az erdélyi blogtársadalom kétnyolcada azaz beugrott hozzám egy sörre Igenbiza kolléga, akivel kedélyesen mászkáltunk végig a cégen merthogy dolgoztam, és elmesélte, hogy mennyire kurvajó a paintball, meg hogy ki is az a DE, és hogy miért éppen Kolozsvár.
Majd elment, mondván hogy este sör és már elöre féltem hogy mint Tomázskával sokszor, ezt sem tudom tartani, mert hamarabb bealszom minthogy befejezzem a bocs smst. Este pedig, apámmal vittünk a Sprintert valahová a Honvéd utca környékére és miután letettük, gyalogosan, zsebredugott kézzel besétáltunk a konkurenciához, aki persze éjjelnappali és megittunk vele egy sört.
aztán, a bealvás nem következett be, meg nem is akarom magamra haragitani az egynyolcadot, úgyhogy fél tizenegykor elcsászkáltam a Tháliáig, ahol prömier volt, (ezt igy illik ejteni, szakmai körökben) és feltünöen sok kultúrember rajzott körbekörbe. amúgy onnan ismerni a szakmai köröket, hogy feltűnöen és szépen, kereken ejtik hogy hozz egy sört, pintzér. Egyesek furcsállták a fekete Bridgestone kardigánomat, érdekes.
Itt volt Yes Sir kolléga is, feltünöen szép szinésznök kiséretében, meg Petya is akivel szeretek beszélgetni, és vele is rég találkoztam. aztán átrendezödtünk, egy civilben logisztikai menedzser amúgy rádiószerkesztö csávóval és egy szürkecsikosharisnyás szinésznö amúgy rádiószerkesztö csajjal. A srác részeg volt és unta az egészet, a lány pedig nagyon elégedetlen volt a nemtudommilyen szerkesztövel, ebböl egy szép kis kereskedelmirádióelméleti mindentudás egyeteme kerekedett, a lány pedig olyan tipikus bakfis-szinésznö volt, zenére rázta a fejét az asztalnál, affektáló volt és csúnya is. Ekkor, hogy szebb legyen az este, mellémül Imola, aki súgó eltanácsolták a színiröl. A következö beszélgetés zajlott le köztünk, elsö perc.
Imola:szia, te bokszoló vagy?
Ger:?????????
Imola:bocs, csak gondoltam, mert olyan nagy az orrod. meg lapos is.
Ger:nem, én autógumikat és kamiongumikat árulok
Imola:ööö....aha.....
miközben a részeg log.menedzser már kurvára unta a dolgokat és a csaj meg bulizott a széken, meg kérte hogy hangositsák fel a zenét, második perc.

Ger:és mesélj, te mivel foglalkozol?
Imola: én súgó vagyok, itt a szinházban
Ger: az nagyon szép, engem mindig is érdekelt a háttéripar. Tudod, mint az hogy vajon melyik cég gyártja a cipöfüzök végére azt a kis nejlongyürüt. szóval, akárcsak a súgó sztori, az is szép.
Imola: ööööö....értem...
van egy olyan érzésem, hogy nem mindig tudom magam kifejezni.

kedd, május 10, 2005

életben maradt a faj, tegnapóta kórházazok, voltam többek közt családorvosnál (miapanasz? kérdi, mondom: bukfenceztem az autómmal, és fáj a nyakam. növérke zavartan köhint. öööö. igen?) meg voltam röntgenen, ma pedig ortopédnemtommin. Nem tudok se jobbra, se balra nézni, a többi selfdiagnózis pedig hogy fáradt vagyok, szeretnék otthon ülni és Sógival holnaptól onlineralizni, nincs kedvem a gumikhoz és nincs türelmem a munkatársaimhoz.
Ja, friss adalék: a kollégám rosszul irta be a számlázóprogramba a bankszámlaszámunkat, cirka kétszáz számlán ezért rosszul jelent meg. Értelemszerüen, sok cég ezt nézte meg, amikor utalt. Mikor megkérdezem, hogy sikerült, meg hogy ezt hogyan toleráljam, egy szót sem szól, csak vállat von. Szóhoz sem tudok jutni a méregtöl.

hétfő, május 09, 2005


tegnap edzés volt, és egy ideig nem lesz Posted by Hello

vasárnap, május 08, 2005

a mai edzésen felborultam és összetörtem az autót és emiatt nagyon szomorú vagyok, merthát kiafasz gondolta, hogy még mielött hazamentünk volna a pályáról, gondoltam megeresztek még egy kört, (korcsma?), mert ma jól ment és minden passzolt, aztán egy kanyart, amitöl mindigis féltem ugyanis egy kiálló szikladarabot egy kamiongumival fedtek le, nos ezt gyorsabban próbáltam meg, és elnéztem. a balhátsókerék beakadt, vagy nemistudom mi, az autót pedig oldalra döntötte, és elsodorta. Kétszer fordultam át, és már az elsö századmásodpercben, itt tényleg mint a filmekben belassul az idö, már át is futottam, hogy mennyi idö és munka volt a festés, és hogy tiz méterre van egy félméter mély árok, vizzel, remélem nem abba fúlok bele, közben pedig bucskázott az autó és áldottam az eszem, a hatpontos biztonsági övért és a bukósisakért, mert nem mindig hordom, legalábbis eddig.
Az autó megállt, négy kerékkel az ég felé, én pedig csak lógtam mint egy denevér, vagy mint Tom Cruise a kötélen, engem fogtak a Sparco övek, (irok is nekik egy levelet, hogy You saved my life) , benyomtam a contact générale-t, és akkor már tudtam hogy nemfog kigyulladni , az övek egy gombnyomásra kinyiltak, én meg leestem, a plafonra, majd a kitört ablakokon keresztül kimásztam. Elsönek apámat láttam meg, ahogy rohan árkonbokron keresztül és intettem neki, hogy minden oké, aztán láttam a véres kezeimet. Nade nyugi, az öveg vágta össze, az autóról holnap teszek fel képet, anyám benyugtatózta magát és állitja hogy a fekete macska ma elment a ház elött. Mostanra megfájdult a tarkóm és olyan mintha a fejem le akarna esni a nyakamról, holnap orvoshoz megyek, nameg autófestékért. anyám megkönnyebbülését fejezte ki, hogy ugye már soha nem akarunk autóversenyezni, apámmal mi ezen összemosolyogtunk.

péntek, május 06, 2005

hétfö: délben keltünk, mint még soha (bár én azért már reggel enni akartam adni a jószágoknak) aztán Orsi, aki nagyon kedves humáneröforrásmenedzser amúgy, hazament, addig mi Kisgabival továbbvendégeskedtünk, majd autómosás következett ugyanis Kispingvin tiszta dzsungelharcosautó lett, belül pedig tiszta traktoros. Tibi persze állandóan óbégatott hogy biztosan nem éreztük magunkat jól mi pedig szemberöhögtük, hogy tévedsz, és köszimindent.

Majd haza, aztán keddtöl meló, maestig, ami péntek. Nem nagyon tudom igy visszafelé megkülönböztetni a napokat, csak úgy evezek köztük, és az a szerencse ért, hogy a mostanában legkedvesebb hobbimnak, a ritka és érdekes gumiabroncsok beszerzésének hódolhatok, ha szeretném ha nem. Közben bekötöttem a fullos kábelt haza, legalább ennyi örömöm legyen a lakásban meg az új tusolófej. Persze HBO, Motors tévé ahol egésznap köröznek az autócsodák, vagy négyfajta Discovery, azthiszem az életben a kicsiapró örömök a rulez, mint például az a srác aki kéthete múlt 18, de már sajátkezüleg tuningolja az autóját és sohasem lesz nöje mert kevés csaj ért a turbófeltöltökhöz, és miután feltette a legvadabb sportgumimat, ami polcon volt, tizpercre rá már csikorgatta öket végig a körforgalomban, ilyen szeretnék lenni énis mégegyszer, meg egy kicsit intelletkuell is hogy müvészmoziba járjak meg este könyvtárból kijövet inni egy sört. most mondjuk ugyanaz, csak raktár.

aztán, vasárnap délben felakasztottuk a traktor mögé a pótkocsit azaz remorkát, Tibi vezetett mi pedig hárman ültünk fenn a platón, sörökkel meg sütnivaló kolbászokkal megrakva, aztán mikor már szétrázta az agyam akkor én vezettem, és épp csak annyira adtam át a kormányt, ameddig Tibi a négykerékhajtású Volvo traktorral átgázolt egy cirka egyméter húszcentis vízen, majd rá két méterre, kiesett a kerék, meg a csapágy. A heveny agyvérzés után Tibi riasztotta bátyját, Csongort aki -egyéb terepjáró, ló, tank és bármimás híján- a kis Pingvinemmel hozta ki a traktormentö felszerelést, emelöt, rudakat meg deszkákat. Én közben nagyon élveztem a problémát, a lányok a kerék kitörésének tőszomszédságában megterítettek, és sütkéreztek ameddig a férfinem, lazán összegépzsírozva kezét, meg mindenét, olyan elmés megállapitásokat tett, mint pl: bazmeg, ez tényleg kiesett és satöbbi. A kis Nissan persze nem a vízen, hanem mégrosszabb, az erdön keresztül (vagy azt megkerülve) jutott el hozzánk, amikoris már három helyi traktorista (az egyik, mint megtudtuk, Reszler Pityu bácsi, a történelmi hűség kedvéért) is a helyszinre érkezett. Reszler Pityu bácsit friss Heineken sörrel köszöntöttük, bár a kutyafasza se ismerte, addig.
A természet lágy ölén elköltött ebéd után, indulhattunk három kerékkel haza (amúgy, egész érdekes, ahogy egy kalapácsnyéllel kitámasztva a másikoldalon található féltengelyt, a traktor három keréken is megy, rajongóknak vagy kérésre rajzot is mellékelünk) Így, még lassabb és rázósabb lett a hazaút, végig a faluban cigánsoron, aztán a vasúti töltésen keresztülmenve, illetve arról leereszkedve a traktor orrabukott, mint egy pukkedlizö elefánt, elsökerék híján. Cirka másfél óra alatt, rendkivüli izgalmak során két középrészeg traktorista (az egyiket Ezredesnek hivják, a másiknak pedig agárkutyája van) visszaboritotta, háromkerékre, én pedig nagyon élveztem, tréningnadrágban, és sehol egy handsfree.

csütörtök, május 05, 2005

Szombat délután, Börvely.
Érkezés, accomodation, nézzük a Megasztár döntöjét, majd megérkezik Orsi, aki vendéglátónk egyik volt egyetemi kollégája, látásból ismer engem talán régröl valami buli sejlik fel, meg Kisgabit is, az egyetemröl, vagy a Music Pubból, ö fog maeste vezetni mert megyünk ruráldiszkóba Kálmándra, ott viszont nincs, ezért továbbmegyünk Nagykárolyba, egy Joy Palace fantázianevü urbándiszkóba, ahol meglepetésünkre meg a néhány redbullos viszki nameg sör hatására már nagyon jó club-zene szól vagy csak nekem tünt úgy, a fejünk fölött gogo-görlöknek álcázott elsöáldozós lánykák combfikszben, mi pedig táncolunk bolondulásig. A fényi falunapokat hajnali négy felé látogatjuk meg, amikor csak balhéra éhes részegek és álmos sörcsaposok keringenek, Tibibe beleköt egy Dzsokó nevü ürge, mondván hogy lehugyozlak meg ilyenek, innen pedig ezer mezei úton keresztül hazapingvinezünk. holnap, május elseje.