FELSZIGET osszefoglalo,
ekezetek nelkul, csak hogy erezd a fiilinget. Hat, akkor egy gyors zanzaban lenyomnam, hogy jol erzem magam, mert nem almodom a gumikkal, csak az
idojaras bassza meg magat, mert a napi program legfontosabb pontja az egy zuheeee, amikoris minden szaradasra kitett cuccom ujra atazik, perpetuum zivatare, Tomi es Andi a legnagyobb egyetertesben isznak, en pedig kicsit furcsan osszekezakezben nyomom Orsival, ami erdekes es funny hazastarsi anyadpicsaja dolgokat eredmenyez, de inkabb kezdem idorendben.
Utolso nap, indulas elotti utolsoelotti percig meloztam a firmanal, persze hogy nemvoltam kesz, amikoris megerkeztek Tomek a
Matkoval, es becuccoltunk oten, ertedbazmeg egy Matizba
oten, full csomaggal, es nyomultunk teljes egyetertesben, meg jo hangulatban Kolozsvarig, ahol Korodiek Audijanak a termosztatjat probaltam volna javitani, mert bekrepalt, en kozben dobozos sort fogyasztottam, es mar elore nagyon hujdeheppi voltam. Egyket ropke eso, meg egykis balesetes dugo a Tordai uton, es mar ott is voltunk, a csodaszep Vasarhelyen, ami rendes es tiszta, bar epp a hatamnal a netkafeban, mivel az Oranzs GPRS nem megy, szoval a hatamnal ugyanoilyan kreten 12 eves bitangok nyomjak az
Unreal Tournamentet, mint barhol mashol, szeles e hazaban. Szoval, megerkeztunk. a kovetkezokben pedig, erkezik az Animakoncertliveflasback, aztan Cui, aki leginkabb egy krosszmotorozo tetovalt betepett
barlangi medvere hasonlit, Gabi akinek keskeny alakja, rovid haja van, (lasd, lennebb) es most pedig mennem kell.
elég zavarosak a dolgok, szeretnék is menni meg nem is, tudod, ilyen elutazás elötti katapult, azaz dejóóóó, dejóóóó, viszont félek hogy ez az 5 nap nem lesz olyan állatikurvafasza mint ahogy azt elképzeltem, de a jogsis sztori, söt nemis, az elsö út, magamban, amit már ezerszer végigfutattam az agyamban, nos az volt ilyen, hogy amikor anno hazavittem Krisztit, és a pici apró utcákon, minden egyes csatornakerülésnél a fejem is arra döntöttem (köszi,
Ayrton Senna :)) amerre a kocsi ment, szóval akkor bejött ez a fasza érzés, talán ez lehet az élet egyik rejtett processzora is, hogy aszondod, mióta vágyom erre, és most ittvan. bármi legyen az. ja, és vannak még ilyen kis apró ficsörök az életben, talán majd máskor. ha találkozok eggyel.
Ma rohantam, bepésztelhetném a tegnapit, ami amúgy ma hajnali, és reggel nyolc elött tiz perccel automatapilótán megébredtem, a teló nem csörgött. elsö munkanap, hogy apámmal ketten nyomjuk az üzletet, Zsolti szabadságra ment, és nagy a nyüzsi, persze ellógtam Tiborcnak jegyet venni, meg becserélni a Depeche Mode kazettát, ami elég hihetetlen, de sikerült, és ami viszont teljesen hétköznapi, hogy az új is úgy szól, olyan kásásan és balfaszul, mint a régi, a pénteki.
aztán, fodrászkodtam, és egy kis technológiai orgazmusért bementem az
EuroGsm-hez, hogy állítsák be a telcsin a GPRS-t, sikerült is, de a blogger.com sajna nem megy. nem maradt más hátra, mint elcaplatni majd az internetsátorba és szpotolni, kegyetlenül.
Ma családi kirándulás volt, és én vezettem a családi húszéves verdáját, az öreg
Mercedes Kobrát, apám pedig a jobboldalamon kommandirozott, hogy most minek hármasban menni harminccal, a szokásos. odaértünk, a házban elfogtunk egy szimpatikus menyétet, amit még életemben még nem láttam, ez egy mókusszerü állatka, amúgy állítólag a
világ legkisebb emlös ragadozója, aztán alcsi egésznap, ebéd és haza, ekkor apám az ötödik sör és a többedik kupica után volt, és teljes odaadással kommandírozott, gondoltam ráborítom a menyétet ami a hátsó ülésen nyomta, egy ötliteres plasztiküvegben, és egész jól viselte az utat.
Felhívott Sorbán, hogy szevasz és mizujs, nem tudok-e segíteni neki hazaköltözni, hát megpróbálok valamit pajtás, de miért csak ilyenkor hivsz.
Most pedig itthon, Endreboynak grafikázok valamit, holnap reggel 8tól üzlet, majd ha el tudok szabadulni fodrász, meg veszek egy cipöt, fogkefét, meg ilyen szarokat. utálok készülödni. aztán, aprócseprö faszságokat kell intézzek a cégnél és kedd délben indulunk.
párnap, párszóban.
pici autóm kitölti mostanában pici mindennapjaimat, illetve nemis az autó hanem a lófrálás minden szarért a városban. Finom illat kering benn, meg vettem egy kazit, Metallica, gyermekkorom imádott
fekete albuma és egy
Depeche Mode-ot. Szoktam vele mászkálni, meg pucolgatni, egyesek szerint az udvaron járvakelve rá szoktam kacsingatni, satöbbi.
Jelenleg ez, meg a meló tölti ki egy jelentös részét életem egy jelentös részének. Elég hanyag vagyok viszont a munkahelyen, nameg itt is, kicsit lazulok mostanában.
Jövöhét a sörök, az alvás és az bulizás jegyében fog zajlani.
Szeretnék megismerkedni egy lánnyal, ki is találtam, legyen vékony, barna, jó lenne ha valami aranyos rövid frizurája lenne, illetve agya. Szeretnék ülni mellette a Marosparton, beszélgetni a
történelem végéröl, vagy a Maros partjáról. Kábé fehér nadrágban, papucsban és sötétkék pólóban képzelem el, és olyan aranyos papucsa lenne, és szép lábujjai. Az se árt, ha pisze, meg ha okos szemei vannak. És cigarettázzon, és, na még egy utolsót, legyen
Connexes telefonja.
Az utóbbi napok csak úgy teltek, a legnagyobb újdonság viszont: új internetkapcsolat, a techsznobizmus dzsihádja,
GPRS interneteléréssel fogom nyomni a Félszigeten a blogot, telefonról. Az elsö rész, a laptop-GPRS-telefon dolog müködik, következik az internet beállítása a Nokián. Kábé sms-szerü szpotokat fogok nyomni, napi minimum egyet, de nem is túl sokat mert elég drága mulacsssság. Kábé így:
„Reggel,kurvameleg.Korodival azéjjel egymás sátrába hánytunk. Asszem Korodi volt. Orsi enekel, Tomi a berugos bakanccsal a fején, kezében fakanállal kergeti. A blogbeli lány még nem jelentkezik. Lehet nincs is ilyen?"
rendszertelenségem, meg minden egyéb bajom mellett, azért, próbálkozom. legújabban összevonva. Vagy csak ilyen sürü, sziruposvodka az életem?
Szóval, tegnap meglátogattak Teklacsek és Sebe, sok idöm nem volt, Sebe szimpatikus nyugodt srác, és nagyon jól mutattak együtt, remélem együtt nyomulunk majd a Félszigeten.
Jogsim már a kézben, de Kriszti bátyónak kölcsönadtam a Pingvint, és nagyon örült neki, annak pedig én. Kaptam a cégétöl, illetve a cégünk a cégétöl, vagy töle, nem is tudom, egy gesztusértékü DVD lejátszót, ami nagyon frankó, de épp ez a harmadik playa a családban. Éppen ezért, becseréljük, átbizniszeljük, megmetaforizáljuk hogy legyen belöle egy Sony CD-Mp3 lejátszó a pingvinbe, amit mától nagybetüvel irok, ugyanis ma volt az elsö út. de, kezdem az elején.
Pár napja tényleg elvesztem, illetve a fejem tetejéig voltam a melóban, jogsi se volt a kézben, az internet se ment, illetve most se megy, ejsze mindegy, szóval ma reggel, amúgy hetven fok van a betonon, minimum, napi két liter Bitter Lemont nyomok, és fö az agyam, de, a jövö heti sztori tartja bennem a lelket, és akkor, ma reggel, végre azt mondhattam Beának, hogy gyere, elviszlek a bankba. meg Attilának, hogy gyere, elviszlek az AutoAs-hoz. meg, Krisztinek, satöbbbi. És egésznap szállitottam, és holnap is fogok, mert nagyon jó, igaz a nap elsö felében a Bea Oltcitjával, dehát, valahol el kell kezdeni. Bea amúgy egy nagyon kedves és komoly lány, jó vele dolgozni, meg olyan más világ, ami mindig érdekes.
Utolsó, legkedvesebb napi élmény, hogy lepakoltam Krisztit, és magamban, azaz én és a Pingvin, elindultam hazafelé. kicsit letekertem az ablakokat, (rajongóknak: menetközben, bzzeg, de olyan pici a kocsi hogy csak na), és nyugisan, hazaértem, kicsit szemerkélt az esö, de akár havazhatott is volna. vagy, volna is, nem jut eszembe. a szokásos Friends négyes, a két tanárnö, Tom meg én kimentünk egy sörre, aztán én haza. Holnap, úgy néz ki, egésznap árut fogok hordani. jóéjt.
Tegnapszpot, nem sikerült feltenni, de azóta sem vesztett aktualitásából.
elég vékonyan csorog az internetcsap, de megtettem a szükséges lépéseket. Többek között, jobb netkapcsolatot kerestem, és elökészítve a Félszigetes kirándulásba burkolt állatságot, irtam egy levelet az
Oranzs Romániának, hogy GPRSelni szeretnék majd, a Maros partján, konkrétan hogyan lehet blogolni, a sátor mélyéröl, mit ajánlanak.
jó hét kezdödik, mostanában amúgy nem nagyon ölöm agyon magam a melóval, eléggé megijesztett ez a szíves sztori. Endreboynak dolgozom valami szépen, most éppen, hamarosan felnyomom ideis. de már unok annyit igérni, tényleg erröl le kéne szokjak, hogy ne válllaljak be olyan balfaszságot ami frankó lenne, de nem tudom, vagy nincs idöm, vagy satöbbim, hogy megcsináljam, szóval ez kéne meg ezer más jellembeli dolog.
Ma volt nálam Csomai, aki ha minden jól megy, nyugaton fog doktorálni, mi azhogy nyugaton,
Texasban, ami azért kurvára nyugat, Baratimi pedig hamarosan érkezik haza, ö is eléggé nyugaton van,
Frankfurt am Oder, mire anyám epésen megjegyezte, hogy látod fiam, ha tanultál volna. kösz.
Aztán, nagyon örvendek, mert felhívott Kriszti (höstetteiröl lennebb olvashatnak többek a dokumentálósabb Olvasók) és megkérdezte, hogy nincs-e egy autónk kölcsön és tudtam neki segíteni, végre énis.
Cseteltem Teklacsekkel, meg Sebéjével, lehet hogy holnap meglátogatnak, lassan olyan leszek, mint egy gumiraktár formájú
Siratófal, csak jönnek a blogzarándokok, aztán meg kéne látogassam Tókos barátomat és kedves életepárját. Meg még sokan másokat.
Ja, és a tegnaphoz. Nem voltam kinn az OMV kútnál. Ez valami gergely-jellembeli dolog, nem? Megpróbálom megfejteni magamat. Ezen a héten.
Égbekiáltás, hétvégéröl:
nem értem ezt az egészet, most miért nincs ez a szép editor, hogy szebb posztokat nyomjak? meg amúgyis, szarozik a blogger.com, meg az internet is, tegnap pedig állati jó szórakoztunk Tommal, Orsival meg Andival, náluk hátul a kertben, amúgy ott volt még két nö, akikre kár bájtokat pazarolni, szalmakrumplit és flekkent nyomtunk, amihez, nemtomhogy de rámbízták hogy szerezzem be az alapanyagot, ami hús, meg szép friss kell legyen, nos az ígért nyolc órai érkezés helyett tízkor még a Florin ABCszupermarketben mászkáltam, itt olyan érdekes dolgokra lelve mint félliteres Heineken sör, amik mellé még egy félliter Alexandrion is befért, és, mint mondottam, jót szórakoztunk, szívattuk egymást, meg a kutyát, ami elég pici és süket volt, majd hintáztunk és hasonlók.
Aludtam 12 órát, most pedig olyasmit csinálok amiért mindenki mást, bármilyen körülmények között lenéznék, ugyanis a
Flanco,
Domo, és
Altex üzletek oldalain mászkálok, de nem szendvicssütö hanem autóhifi ügyben, ugyanis valami jókis cuccot szeretnék barkácsolni a pingvinbe, de sok pénzem sincs, meg korai is lenne, de jó érzés.
Tegnap volt nálam Anna, a barátjával, abból a nemes alkalomból, hogy Zilah felöl kijövet elszakadt az egyik radiátorcsövük és befolyt az egész lecsó az utastérbe, amit Annának telefonon magyaráztam el, hogy ez nem túl szerencsés dolog, aztán begurultak hozzánk, én pedig hívtam az Autószerelés Koronázatlan Királyát, a szomszédból átugró Papát, aki készségesen bemászott fejjel a motorba, a csákóval együtt, addigis legeltettem a szemem Annán, akit rég nem láttam, rózsaszín cuccban és fehér nadrágban volt, kínosan ügyelve arra hogy formás vonalait nehogy észre ne vegye bárki is, és pár másodpercre, azaz dehogy, jópár másodpercre megkívántam, mint ahogy most éppen a SONY CDX-MP40es lejátszóját. Nem szeretem azokat a közönséges butakék playereket, mint a Kenwood science fiction gépei. meg kéne pár hangszóró is. És csak
Robert Miles, Kruder, Massive Attack és a többiek szólna.
Orsi hívott, hogy depi és hogy nem megyek-e át. Javasoltam, hogy a kettönk közötti távolság felezöpontjánál, az
OMV kútnál találkozzunk, dehát ez nem jó neki, ezek szerint vagy ö a süket, vagy én. Azt elismerem, hogy mostanában jobban szeretek magamban lenni, és lelkivetközni a neten, haha. Mentöötletként, hamarosan kimegyek az OMV kútig, ini egy koffeinmentes kávét, meg nézni a forgalmat. Ha viszont december lenne, akkor a Mikulástól kérnék egy jó kapcsolatot. Vagy, ha az nincs, akkor legalább egy jó internetkapcsolatot.
ezeeeer
ezer bocs, kedvesnapló. a hanyagolásért.
a múlthét annyira sürü volt, hogy jaj, mint eddig összesen. nem vagyok fáradt, inkább egy olyan érzés, mint a majomnak a dzsungelben, amikor egyik liánból a másikba ugrik és kapaszkodik, kábé ilyen a mostani lájf is, minden hét egy újabb szál.
elértem az ezret, ezer letöltés a ger.go-ról, mindezt úgy, hogy pár napig nem voltam netközelben, pedig szerettem volna látni, ahogy a 999 átfordul 1000-re.
A következö lián pedig, a félsziget fesztivál, amin úgynézki hogy Szatmár megyei jogú várost egy négyfös elitalakulattal képviseljük, azaz Tomázs, mint túravezetö és choffeur, amint a berúgós bakancsával tépi a Kismatiz száját, Andi, topban és cicacipöben, akit ismét feleségül fog kérni a fél vásárhelyi macsóhad, de lehet én is, amúgy Andi egy nagyon frankó csaj, aztán Orsi aki mindenkivel fog foglalkozni, és kedveskedni, ö lesz a túramama, bár szerintem beájul az elsö komolyabb napsütésnél, én pedig nagyon relax és nyugis leszek, rövidnadrágban, kora délelött fogok lefeküdni, estig alcsi, onnan pedig irány a buli, azaz: szerda, AnimaSoundSystem, amit Tomázzsal nagyon táncolniszeretünk, csütörtökön Zdob és Zdub barátaink, az istálló és a diszkó között félúton, amit nagyon bulizniszeretünk, aztán az unalomig ismert, és unalomig ismeretlen ezerarcú unalmas csodálatos faszság, a Kispál és a Borz, kábé a negyedik kispálom ha jól számolom, ja és a harmadik Anima, és ilyenek lesznek még mint a Role, (emlékszel, Tom, elsö közös állatságunk Tusnádon, jönaról, jönaról), meg a Luna Amara, szóval állat lesz.
Aki még nem ismerne, vagy más oldalamról, vagy pont ellenkezö oldalamról, annak pontosítanék. Szóval, ezt talán Tiborc vagy Tomázs tudná esküvel bizonyitani, hogy kirándulásokon és ilyen tóbaugrós meneteken nálam bulisabb lajhárt nehezen lehet találni, egyrészt mert utálok szervezni :) másrészt tényleg laza félrészeg lusta disznó szoktam ilyenkor lenni.
Persze, a blogcicázásból nem lett semmi, de lesz, addigis elvégezte helyettem a Blogger.com, kösziii, szóval mostantól irhatok pirossal, fehérrel, zölddel, ha éppen akarok, de nem, meg nyomhatok vicces dolgokat is, amit viszont nem szoktam. Tartozom még sokmindennel, többet között avval is hogy Orsinak igaza van, szeretethiányom van, de nyugi cicababa, neked is, söt Kedves Olvasó, nemonddhogyneeem.
Másik frankó dolog, hogy mint tegnaptól tudom, sajnos Szigetre, amit Endreboy szervez nos nem tudok eljutni, mert a kollégacsávó felesége szül és ezért szabadságra megy 25-töl, egész sokáig, mármint a csákó, és a Félsziget is beleesik ebbe a faszságba, igy nem tudnék menni, de a nagyfönök aszonta, elvan ö nélkülem is. ami persze fáj, meg minden, de ugyanakkor indulabuli, még 12 nap és sörrel teletöltöm a Matkó (Tomázs Matiz márkájú vállalati autója, továbbiakban Matkó) hengerfejét. ja és a kis Pingvint el se merem kérni, meg friss jogsival ez, teklásan szólva elég gáz lenne.
kétnap
bepótolom, ezerrel.
Szóval, hétfön és kedden szívszorongva (szó szerint) császkáltam meg tanultam, mert tegnap vizsga volt. Elég szar dolog, mert ha nem sikerült volna, mindenki kárörvendöen sajnálkozott volna, hogy majd máskor, meg nyugiii.
Tegnap reggel pedig, irány a rendörség, az elmélettöl nem is féltem, csak halványan, mert az még nagyobb égés. De nem volt semmi gond, az elsö pár kérdéssel, elég magabiztosan felnyomtam az összeset, amíg el nem értem ahhoz, amikor a teherautó egy villamost elöz, egyirányú utcából kijövet. nabazmeg. és akkor elkezdett forogni velem a világ, hogy most mivan ha pont emiatt basznak el, aztán elkezdtem forgatókönyveket gyártani, hogy az intersectie nedirijata, nos ott tilos elözni, de ez végülis, a kamion balra szeretne menni, tehát ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.
Megvolt, a 26/11 böl 25/10, ha jól emlékszem. Indulás a gyakorlatira, na itt kezdödik a bibi. Ugyanaz a rendör, hát tényleg agyonlövöm magam. Beülünk, indulás, kötelezö gyakorlatok, helyböl, meg fordulás két tükörböl, meg egyéb basztatások. 7 hibaponttal, megvan, anyád. következik a kamion, ami már elég laza, mondtam is hogy ha már fenn ülök a platón, akkor már nem érdekel. Szóval kolbászoltunk a füstös mozdonnyal, itt is a kötelezö dolgok, és ment. aztán a kamion + félpótkocsi, (rajongóknak: remorca), ami már naggyon laza volt, utolsóelötti voltam, délután fél ötkor, reggeltöl, csóró rendör már szinte kiesett az ablakon. Megvolt, köszi, ennyi.
Aztán nagy most az öröm, mármint az enyém, ha minden jól megy holnapeste megvan a jogsi, persze a kis pingvinen még nem lesz meg a szám, de egykét bevetést még az Oltcit is kibír, hétföig.
Most pedig reggel van, illetve délelött, megérkezett Tiborc és csapata, kiderült hogy rossz az egyik fékhenger, meg kell telefonáljak valami gumiért, meg magnéziumfelnikért, szóval, back to the old kerékvágás.
szerettem volna ma valamit dolgozni, kicsit rajzolgatni, vagy bármit. valami szépet. De, mint mindig, most is belekezdtem, nagy turbóval, aztán belebonyolódtam, majd rendre kikapcsoltam Photoshopot, Dreamweavert meg minden aprószart. Többek között, egy órát töltöttem el avval, hogy ide, a Blogger gomb alá egy link mezöt benyomjak. Kódban megvolt, de úgy nem az igazi, inkább készítettem kis animgifeket, a haver/kolléga/mester nyomvonalon, amiket szintén kidobtam a picsába, aztán ittam egy finom
Heineken sert, és nekikezdtem hetvenhetedjére céges weboldalunk fabrikálásának. Tartott vagy tiz percet, majd elmúlt a varázs, a Photoshop ugyanis elkezdett lassulni, szerintem a processzor könyörgött egy kis szünetért, ezért kegyetlenül lefagyott.
Ma elkaptam egy fura ébrenalvási tízpercet, amikoris egyszerre álmodtam, és figyeltem az órát a falon, álmomban pedig valami
Oskar Schindler kinézetü színész voltam, és volt még a sztoriban egy aranyos szöke hosszúhajú nö, és Szabi pedig várt rám az ablak alatt, a nö pedig készségesen felnyitotta a hütöszekrényét. megáll az eszem.
a véjndiáktalálkazau jau vaut. ezer hangya módjára kavargó tömeg, magassarkúban tipegö harmincas macák idétlenkednek a porban, behúzott hasfal, kis táska, a férjeik pedig izzadtan, szívrohamközeli extázisban éneklik a régi haverekkel azt, hogy "ugye mi jó barátok vagyunk". Nem más ez, mint egy édeskesernyés meganosztalgiaparti, aminek közepén félmagamban keringtem, mert Csomai pajtással úton-útfélen elvesztettük egymást. Igy sikerült többkevesebb értelmes félmondatot váltanom Bogossal, Robival, régi szomszéd és jóbarát, meg az elmaradhatatlan Sipos tanár úr, szóval mindenki akivel sajnos csak itt lehet.
régi osztálytársak közül csak azok, akikkel amúgy is. ez a véndiáktalálkozók paradoxona, hogy akikre kiváncsi vagyok, (mind az öt ember) azokkal tartjuk (tarcsuk) a kapcsolatot. Ancsuka, Ibolya, Ildi, Maresz, Tibi meg Sorbán kolléga. Aki, bár haragszom rá mert pár hónapja baszik felcsengetni, pedig én szoktam, öt olvashatjuk az magyar interneten
itt,
itt,
itt és itt.
Stier Petyával szeretek beszélgetni, tegnap is, de amint leültünk az asztalukhoz, belekeveredtem egy szerencsétlen beszélgetésbe, amelyben Sebesi Jóska fejtegette a amerikai négerekkel kapcsolatos eszméit, tapasztalatait, hogy mennyire arcbamászóan buták és nagyszájúak. te tudod, ottvoltál.
CZ-vel is szeretek beszélgetni, most viszont elmaradt, de úgyis szoktuk péntekenként nyomni a save the world dolgokat, esténként az Euróban.
Egykori filozófiatanárnömmel pedig megvitattuk a nemzet ügyét, csak úgy privátban, és kölcsönösen osztottuk egymás nézetét abban a szívbemarkolóanlélekemelöenfelemelö pillanatban, amikor a színpadi szintetizátor háttérzenéjét semmibe véve, valamelyik Botswanába elszármazott részeg nemzetmentö felállt, és elkezdte énekelni a Himnuszt, mi pedig nem álltunk fel. A Székely Himnuszra sem.
Bocs, fiúk, illetve apukák és anyukák, akik ma délben, a kiadós itthoni tyúkhúsleves után beültök az Opel Zafirátokba, egy utolsó tankolás a petei úti Molnál majd emelkedett lélekkel, hazacaplattok Untermuntenhausenbe, vagy nemtomhova, szóval azért nem álltam fel, mert ha kedvem tartja, mint ahogy a céget is pirosfehérzöldre festettük, ha kiállok az udvarom kellös közepébe és eléneklem, akkor én MEGTEHETEM, ti pedig ott, nem. Ezért jó egy ilyen találkozó.
nem értem ezt az egészet, most miért nincs ez a szép editor, hogy szebb posztokat nyomjak? meg amúgyis, szarozik a blogger.com, meg az internet is, tegnap pedig állati jó szórakoztunk Tommal, Orsival meg Andival, náluk hátul a kertben, ott volt még két nö, akikre kár bájtokat pazarolni, szalmakrumplit és flekkent nyomtunk, amihez, nemtomhogy de rámbízták hogy szerezzem be az alapanyagot, ami hús, meg szép friss kell legyen, nos az ígért nyolc órai érkezés helyett tízkor még a Florin ABCszupermarketben mászkáltam, itt olyan érdekes dolgokra lelve mint félliteres Heineken sör, ami mellé még egy félliter Alexandrion is befért, és, mint mondottam, jót szórakoztunk, szívattuk egymást, meg a kutyát, ami elég pici és süket volt, majd hintáztunk és hasonlók.
Aludtam 12 órát, most pedig olyasmit csinálok amiért mindenki mást, bármilyen körülmények között lenéznék, ugyanis a
Flanco,
Domo, és
Altex üzletek oldalain mászkálok, de nem szendvicssütö hanem autóhifi ügyben, ugyanis valami jókis cuccot szeretnék barkácsolni a pingvinbe, de sok pénzem sincs, meg korai is lenne, de jó érzés.
Tegnap volt nálam Anna, a barátjával, abból a nemes alkalomból, hogy Zilah felöl kijövet elszakadt az egyik radiátorcsövük és befolyt az egész lecsó az utastérbe, amit Annának telefonon magyaráztam el, hogy nem szerencsés, aztán begurultak hozzánk, én pedig hívtam az Autószerelés Koronázatlan Királyát, a szomszédból átugró Papát, aki készségesen bemászott fejjel a motorba, a csákóval együtt, addigis legeltettem a szemem Annán, akit rég nem láttam, rózsaszín cuccban és fehér nadrágban volt, kínosan ügyelve arra hogy formás vonalait nehogy észre ne vegye bárki is, és pár másodpercre, azaz dehogy, jópár másodpercre megkívántam, mint ahogy most éppen a SONY CDX-MP40es lejátszóját. Nem szeretem azokat a közönséges butakék playereket, mint a Kenwood science fiction gépei. meg kéne pár hangszóró is. És csak
Robert Miles, Kruder, Massive Attack és a többiek szólna. Orsi hívott, hogy depi meg hogy nem megyek-e át. olyan jó most, dögleni. gondolkodom, elég nagy dilemma, mert mostanában jobban szeretek magamban lenni, és lelkivetközni a neten, haha.
szombatreggelposzt
még a tegnapi naphoz, este kimentem Turós kollégával, a
Szatmári Friss Újság tudósítójával egy kicsit sörpolitizálni, de nem valami flancos mercimacsós helyre, hanem csak ide a kartierbe, hogy legyen egy kis "fiatalon, itthon, építsük közösségünket, hahaha" feeling. És kellemesen elsörpolitizáltunk.
Most pedig reggel, azaz dél van, szombat, be kéne mennem dolgozni mert a srác az üzletböl ma nincs, apám árul, de nem baj. ráfér :).
tanulok egy kis kreszt, majd, délután kimegyek egy kicsit parkolgatni, ja és van egy új szerzeményünk, egy Toyota Corolla, 19 éves, nagyon jó állapotban, de nem lehet beírni, úgyhogy elhatároztuk, hogy autómotorsportra fogjuk upgradelni. És ilyen helyi ügyességi versenyeken fogjuk vele nyomni, az oldala tiszta cégreklám lesz, GerBog Motorsport:). Baziállat motor, a cégpolitikához hüen
burnoutra, azaz gumiégetésre fogjuk használni.
az új rágóésgumi szolgáltatás pedig, az is indul hamarosan. még ma, ha lesz idöm.
tehat, egy kis suta multimediaval, egymondatban: ma az orvosnal kiderult, hogy nem vagyok az, aminek szeretnem hogy lassanak.
ekografológus
Ma voltam ekográfon, meg családorvosnál, ültem az izzadó, hajlott hátú visszeres lelkü mamák között. A diagnózis, nevezhetnénk újkori kétoldali yuppie/gumi-láznak. Kiderült, hogy nem a szívemmel van gond, hanem úgynevezett mellkasi ideg-zsába, ami annyit jelent hogy a sok gumizástól meg mászkálástól meg faszkodástól becsípödött egy idegszál a lelkem meg a nemzettudatom közé. És valami körkörös ideg, szoritja emiatt a szívemet. Gondolom, minden egyes istenfaszánál húz rajta egy centit.
A doki kiadta az ukászt, mely szerint: NYUGI, PIHI, CSEND, LAZA, ALCSI, stb, a blogot nem említette. De, ma szabadságra megyek, mint folyamatosan pár hete és minden rendben lesz. Az EKG-t egy nagyon kedves fiatal hölgy készítette, abból a jóságos fajtából, akinek minden ötvenes pacák elmondja élete álmát, hogy jachtot szeretett volna építeni hátul a garázsban, meg Himaláját térdenállva, stb. Meg úgy anélkül is, az ember vonzódik fehérruhás angyalkás kinézetü, galamblelkü EKG-madonnákhoz.
Tegnap Tomázzsal és az újdonsült tornatanárnö/teniszedzönö Birgiszerrel szalmakrumpliztunk náluk hátul a kertben, ami csendes és nyugodt pár óra volt, kicsi hideg újmenö Heineken sört ittunk, majd haza és alcsi.
Tomázs hozott haza a fatere huszonkilenc éves piros Dacsijával, amiben meleg volt de Hobó azaz tudod, a kopaszkutya meg a többiekes Hobó fülledt kánikulai retróhangulatot varázsolt, ameddig hazacaplattunk.
A mairól pedig, este, és akkor bemutatom az új rovatomat. Ja, és ma néztem a napló látogatotsági adatait és azt látom, hogy a múltkorhoz képest kevesebben olvasnak, meguntak, stb, de akik igen, azok rendületlenül. Köszi.
minusz kettö
az éjszakák mostanában unalmasak, de nem (csak) azért mert egyedül alszom hanem azért is mert nemszoktam álmodni, legújabban. amikor szoktam, akkor pedig annyira fáradt az agyam hogy teljesen életközeli dolgokat fabrikál a napi eseményhulladékból, vagy az utóbbi idöben, az akciófilm a sláger. de tényleg nem tudom, miért, ugyanis soha nem rajongtam értük igazán, talán a
Ronin és a Matrix az egyetlenek, amiket szeretek, na meg a
Brian élete :). És akkor, mint maéjjel is például, lángszóróval meg katonaruhával robbantok meg mászok a szomszédos, 6os számú általános iskola falán. Tiszta örület. Ilyen Piticu kollégám is, aki egésznap kamionokat küldözget meg fuvarokat intéz, és a felesége akkor esett elöször kétségbe, amikor a srác éjszaka felkeltette és delíriumos hangon aszonta: "Du-te la incarcat" azaz, menj pakolni. Énis szoktam gumizni, meg a kis pingvinnel mászkálni, azt hiszem vasárnap este azt álmodtam. hogy egy keresztezödésben, itt mellettünk, egy csávó nem adott elsöbbséget és a kis pingvin hátulját kapta el, és a pingvin csak pörgött az úton. El kellene mennem szabadságra.
Aztán, éjjel fájt a szívem, és holnapra jelentkeztem be a szív-seb-ész-hez :), és reggel óta nem ittam egy gramm koffeint és nem szívtam egy miligramm nikotint se, úgyhogy senki ne várja tölem hogy bármi értelmeset irjak, mondjak vagy bármi más. Tomázsékkal félszigetelni fogunk, úgynézki, és eredeti szándékaim szerint egésznap aludni, éjjel pedig inni, cigarettázni illetve bulizni fogok. Még 15 nap. Kéne írjak erröl egy jókis screenplayt, asszem így hívják, szóval egy frankó kis akciófilm lenne, hahaha, Gergely közlegény megmentése, amelyben 295/60 R 22.5-ös gumik robbannának és szimpi, szemüveges joghallgató lányok képeznék a special effects kategóriát.
na, ha igy haladunk. a tehnikai gondok az lófasz, mert már két hete szúrkál a szívem, meg egy kicsit szorít a mellkasom, és a ma délutáni, hetven fokos höségben elfogyasztott neszkávé után mintha a szívem kikönyökölt volna a mellkasomon, mint a falusi széplányok, vasárnap délután az ablakba. És elkezdett belülröl húzninyúzni valami, meg zsibbad a bal karom, úgyhogy holnap reggel 7kor bejelentkezem a kardiogránemtomhova.
Persze hogy az én hibám, hogy minden apró kis hülyeségért idegeskedem, dehát ha engem vert meg a sors egy olyan kollégával, aki ma épp 1millió 200 ezer lejt nézett el, arról tényleg nem a pici szívem tehet. Az el nem végzett dolgaimat, hightech-Szüsziphosz módjára, magam elött görgetem, most épp Endreboynak készítek valami szépet, pólóra szitázni, a szigetes prodzsekthez. Aztán eszembe jutott, hogy könyökig benne vagyok a nyárban, és hogy milyen jót tett a múlthétvégi kirándulás, nos péntektöl nem dolgozom pár napig. relax, bármi jöhet.
Technikai gondjaim vannak, sorolom. Elöszöris, összebasztam az arhivumot, nemisén, hanem a blogger.com szerver, ftp-n keresztül nem tudtam kijavitani, az arhivumot nem látja a drága. emlékszem, az elején is ez volt és rendbejött. Azaz, átmeneti üzemzavar, remélem, azért lesz nyomom a történelemben:)
Aztán, elkurvult az Operám is. Az utolsó pár napban sokszor fagyott, meg hüjeségeket csinált, úgyhogy eldöntöttem, upgradelem, ez amin most nyomom,
a 7.51es változat, nem is rossz. Két perce él, de eddig oké. Szóval hogy értsd, nem akarom eltüntetni a múltamat:))
kéne már egy kicsit foglalkozzak már blogmagammal. ugyanis, kéne tartsunk itt, kedves elvtársak, úgyértem hogy elveimben társaim, szóval szeretnék tartani valami lineáris fejlödést, logikus gondolatmenetet.
Akkor, azoknak akik útközben kapcsolódtak be a sztoriba, pár szóban összefoglalnám, hogy múlthéten múlt egy éve, hogy kiszálltam a Bara Csabiék mikrobuszának hátsó üléséröl, szívtam egy nagyot a levegöböl, mint a filmekben, és hazabattyogtam. Ahol, anyám ugyanúgy várt, mint négy éve mindig, (ahogy Sütö András irta, friss paradicsommal meg uborkával, elég értelmetlen pár sor, de minden tankönyv ezt idézi), és már elöre tudtam, hogy pár nap és visszacsöppenek az itthonba.
És, azzal a választással hagytam el fiatalkorom Kolozsvárját, így kóskárolyosan, hogy hazamegyek, és otthon vállvetve gumizok a család fögumisával. Amiben, az egyik legföbb ok az volt, nem lenne fair, hogy magában nyomja, én pedig Kolozsváron mikrosütöket áruljak nyakkendöben, mosolyogva. És töle kérjek pénzt, ha akarok venni valamit. egy új nyakkendöt. Aztán, bzmeg egy év eltelt és még mindig itt. Nem emlékszem, hogy valahol ültem volna többet mint egy év.
Most pedig, egy év robinsonkodás után, (micsoda párhuzam, hogy irhatnám hogy Tomázs volt Péntek, ugyanis minden pénteken megiszunk egy fél viszkit, illetve egy fél unikumot), nos megszületett, kedves lelkionlájngyermekem, a Rágóésgumi, aztán tegnapeste ültem a hegyi ház teraszán és eldöntöttem, hogy négyórában nyakkendöben nyomulnék a városházán, egy jó kis állás amit kedves Hobó barátom ajánlott a figyelmembe. Kezdek jobban lenni.
Szabi, Öcsi és még mindazoknak, akikröl nemtudom hogy olvasnak vagy igen, (Éva, aki a múltkor megnézett Ausztráliából), ezer köszönet a figyelemért, a kommentekért, talán ez az egyetlen bizonyíték, hogy kicsi a világ illetve hogy elég nehéz elveszlödni benne. És dobjatok egy mailcímet is, ne legyen egyoldalú a sztori. Vagy, írjatok blogot!
sokszor nehezen megy az újszpotkreálás, épp két napja nem tudok leülni pár perc agycsendre. Nademost igen. közben félszemmel az udvart csekkolom, mert várom Claudiut és Pétert. A Pirelli/Michelin konkurenciatengely az udvarunkon fog hamarosan összefutni. Amúgy, két szimpatikus úriember.
Elöszöris, Öcsi. Hát szinte leestem a székröl, mikor megláttam a commentet. Köszi szépen, és küldj egy mailcímet, ha már úgyis élünk:) És hogy találtál meg?
Aztán, újság nem sok van. Tekla szellemes és élvezetes blogot nyom velem párhuzamosan, én pedig a polgármesteri hivatal felé kacsingatok a gumiraktárból. ami persze nem jelenti azt, hogy bájbáj Dunlop, hanem azt, hogy végre csinálnék valamit, ami leköti az eszem is. Aztán, fáj a szívem. de úgy fizikailag, de nagyon. Már vagy két bloghete, amióta apámat összesen vagy ötször láttama a cégnél, folyamatosan vagy két-három ember helyett dolgozom és nagyon tele van már... Érzelemvilágilag pedig, elég szahara a dolog, de erröl is majd máskor.
Kéne tanuljak a soförvizsgára, akármennyire is köszi a parkolási szoftvert. Ma épp azzal szívtam, hogy bankolnom kellett amit utálok, álldogálni a sok felfújt aranyláncos aktatáskás Adidas parfümszagú fasz és az öregedö, naftalin vagy nyár lévén ötéves Rexona parfümszagú mama között. Szeretnék már valami egészen faszát csinálni, például ha a szívroham vagy egy oszlop ledölö gumi nem visz el, akkor befejezem és tényleg kicsicsázom a blogom, vagy elviszem Noémit (akiröl nem is meséltem, de majd) színházba, vagy, még kitaláljuk.
kedvesblogom. ne haragudj kérlek, hogy hanyagollak meg most is kutyafuttázok, de annyi melóm van, hogy jaj, ettem két pofa Fornettit, meg nagyokat szívok, mert a hétföi nap ez ilyen. Csak telefonok, telefonok, egyik a másik után, de délutánra lecsendesik a buli és megirom azt, hogy a kirándulás bizonyisten tényleg jó volt, a tegnapi nap során pedig kialudtam magam, kinn a hegyen, meg lebarnultam, a görög félistenek lenyomták a portugálokat, talán az eperszedö honfitársainkat kellett volna betenni a kezdöcsapatba, nem pedig építkezéseken dolgoztatni a nemes vlah vér sarjait, nameg jelentkezem (mindenki öszinte örömére) egy EU-s állásra, de részletek még nemsok. akkor, see you délután.
most olvastam:
meghalt Marlon Brando. Egyik kedvenc alakom volt a rekedt, öreg maffiaguru, a
Keresztapában, vagy a sármoscsábos amerikai csávó az "Utolsó tangó Párizsban"-ban, szóval a film aranykorának az utolsó mohikánja. és az önmagát alakító prof a Johnny Deppes filmben. Nyugodjon békében.
Mostanában eléggé megviselnek, ha csak pár percre is, a halálesetek vagy tragikus történések. Nemrég volt egy ilyen, olvastam egy blogot, már nem emlékszem, amelyben a srác leírja, naponta, az édesanyjával töltött utolsó órákat. szinte elsírtam magam, amikor elértem az anya halálát tartalmazó bejegyzéshez. aztán, múlt hét is tartogatott némi tragikumot, egyik garázsszomszédunk, mindennapi konyakos kliensünk, Káposztás Feri jött be az udvarra, és odamentem hozzá kezet fogni, és láttam hogy siet, csak felfújatni jött a kereket. amint kezet fogtam vele, azt mondja: elégett a fiam. kérdeztem, mivan? és csak ezt az egyet motyogta, hogy elégett a fia. és indult is Kolozsvárra, ugyanis a fiát áramütés érte, de mikor odaért akkor derült ki hogy a srác életben maradt, mostmár épülöfélben van. Tragikus dolgok vannak. megyek, iszom egy kávét Attilával, az mindig jókedvre derít.
"navégre:éltem" második rész: félhomály
megálltunk egy yuppie helyen, amíg Szabi és Tomi csocsózott, addig Elöddel lelkibeszélgettünk és közösen elmerültünk a huszonéves mégnemjólkeresö de útkeresö férfilélek rejtelmeiben. Aztán, Tomázs megkért hogy nyomuljunk el egy régnemlátotthaver experience erejéig, egy másik korcsomáig. ami már nem volt ennyire háj-lájf, de itt ittam elöször román Heinekent, Csíkországból, ejsze. Majd Kóródi, aki közben elpályázott, felhívott hogy állati buli van Kaplonyban. Ekkor már feltünöen sokat és hülyeséget beszéltem, többek között Lakókocsis Timivel is, aztán Kaplony (hogy az istenbe talált oda Szabi, nem tudom) cityben tényleg állati buli volt. Ja, Kaplony egy kis gazdag sváb falu, Nagykároly mellett, a három ipari sín után, a cukorgyár utcáján, a társaság pedig jólcicomált fiatal sváb kölkökböl állt, és már nagyon akartam menni táncolni. A hely érdekessége, hogy ezelött 7 kerek évvel, tizedikben, 1997 környékén, ugyanezen a helyen voltunk Szabival és Kóródival. mintha ugyanez a társaság lett volna.
Aztán megismerkedtünk a házigazdának vagy szimpi srácnak tünö, magas feketepólós szimpi sráccal aki hozott négy zöld Ursust, ami nem esett jól, de mellettem állt egy kedves Noémi nevezetü hölgy, amitöl persze a sör nem lett jobb, de a lányka aranyos volt. Majd, hazahajtottunk, Elöd nyomta a szunyát, pedig a majtényi síkon kétszázzal nyomtuk, illetve én nem, Szabi hazacaplatta a bandát, utoljára engem, aki közben arra gondoltam, hogy egyrészt elég fáradt voltam, de tényleg elég gyorsfilmszerünek tünt ez az egész kirándulás. Szeretnék így élni:)
"navégre:éltem" elsö rész. az indulás
na, ez egy hosszú post lesz. de megpróbálom pár mondatban összefoglalni.
Kedves pénteknek indult, aminek végén majd Tomázzsal szokás szerint wiszki/unikumozni fogunk, délutántól mint a májmerev alkoholisták, ezt vártam, meg egy kis csendet. Aztán bekerült a képbe Bereczki Szabi barát, aki friss igazgatóként került haza Udvarhelyröl két napra, meglátogatott a cégnél, mint sokan mások akiknek csak így tudom igazolni hogy miért nem élek intenzív társasági életet. Közben megjött az áru, este fél kilenckor, lepakoltam apámmal meg a Papával vagy hetven gumit, aztán csákány. Közben ifjú pinabandita kollégáim felszedték Elödöt, és eröltetett menetben indultunk Nagykároly city felé. Ez egy olyan jólesö yuppie prozsekt volt, hogy ugyebár mér ne menjünk el Nagykárolyba kólázni, (nem rajongóknak: odavissza 70km), legyünk egyszer mi is nagyfiúk. Természetesen, itt is gondoltam arra, hogy lelkünk pallérozása nem szenvedhet halasztást, ezért beszóltam Kóródinak, hogy in flagranti meglátogatjuk a csokigyárban, és tényleg. Kijött a kapuig, valahogy úgy képzeltem el, hogy köpeny, erre kijött farmerben. A gyárlátogatásról lebeszélt, de ha már úgyis ittvagyunk mér ne menjünk már ki Kaplonyba. mivaaaan??
hát, az egyeztetések eredményeképpen (csak rajongóknak: bazmeg Tibi hüje vagy? erre: akkor meg minek jöttetek ki? válasz: hát gyárat látogatni, Tibi!), közösen indultunk a nagykárolyi éjszakai élet felé. amúgy, jólöltözöttek voltunk és egy szürke Skoda Fabiában feszítettünk. ha nem lett volna sötét, biztosan láttuk volna az út szélén elaléló károlyi leánytesteket. szóval, elindultunk az écccakába.
egér
olyan egérszürke napom van ma, esös is meg borongós is, a szomszéd telken ütvefúrnak nagy zajjal, szerintem a
Föld középpontja felé, akkora zajt csinálnak. bár, a géppuskahang után itélve
iraki terrortámadás is lehet, az még úgyse volt a mi uccánkban.
apró pici örömök és bosszúságok, hogy például fáj a jobb könyököm, vagy hogy az autóvezetöi vizsgámhoz (juli 14, de addig még cikkezünk róla böven) (söt, onlájn fórumokat inditok addig, elözés, illetve kamion-hengerfejcsavar témákban) szóval a vizsgához újra kell tanuljam a személyautó, kamion, és remorka azaz félpótkocsi vagy mi a szar egész kozlekedési szabályait, az 600 kérdés, plusz 180 érdekes tudnivaló nem az
állatvilágról, hanem arról, hogy mi az a regulator de presiune (csak rajongóknak: níveli a félpótkocsi fékhengerében a nyomást, a pakolt súly függvényében) vagy a garnitura chiuloasa, azaz hengerfejpakolás.
A kis pingivn jól van, tegnap kapott négy szép
Kumho gumit, nem a legjobb de megteszi, hamarosan feluploadolok egy kis médiaanyagot, róla és az egész világ, cseppben a tenger satobbi alapon.
Kedvem lenne aztán, rajzolgatni. új dizájntervem itt dédelgetem a desktopon, és egy elég merész, plasztik/hightech stilusban szeretném felnyomni, technós betükkel, keep walking, bejbe.
Kis cégünk, amirol ezen a héten nem nagyon naplóztam, nos tegnaptól nagy cég lett. Kis gurulás egy gumikeréknek, nagy lépés a cégnek: itt az elso jel, stigma, hogy a kis családi sztori a globalizáció, vietnami és újzélandi távlatokat felmutató stádiumába lépett: felszereltük az elso, ultimate telefonhálózatot. Azaz, ha felhivnak, Bea felveszi, és annyit mond: kapcsolom az üzletet. tényleg apróság, de nagyon jó érzés. mások fogják hallgatni a wait melódiát, trarararararaaaaaaanmmmmm.
Hölgyeim és Uraim, tisztelt olvasók, azok olvasói (mert már ilyenek is vannak, a kör bezárul lassan) majd amazok olvasói, emezek írói, nos itt
Orbán Viktor hídavató szövegeiböl kéne átkopizni, hogy mekkora nagy lépés ez a magyar lelki gumicsizmának, na de ne menjünk ebbe bele. Szóval Tekla kollegina transzformált, szublimált, azaz a múzsa státusz deleted, és ime, engedjék meg, hogy felkonferáljam az málnafagyi onlájnt. És, mint a DNS-csíkok, de mondhatnám akár a vontatókötél sodrai, egy link által össszefonódik a kesernyés ízü gumicukorblog a sárospataki helyi Amélie webnapjaival, azaz Tekla inditott egy blogot, nézzétek meg
itt. Nagy megtiszteltetés számomra, és satöbbi, de tényleg. Sok sikert, és csekkoljuk együtt a mindennapokat.
interkonneksön
Hát, ma aztán van miröl irni. illetve, muszáj is. Szóval tegnap meghaladtam Tisztelt Olvasóimnak köszönhetöen az 5oo-at ami nagyon szép, talán teszek fel egy kis pornót és megütöm az 1ooo-et maestig :) Az utóbbi idöben a következö adományok folytak be a Radikálgergely Egyház lélekpénztárába. Kedves és aggódó kommentek, amik nagyon jól esnek, hogy kedves távolbaszakadt barátaim (azaz, akiktöl én távolbaszakadtam) aggódnak miattam, nos ez az antiszociális világutáló sztori pár nap alatt lecsengett, maeste egy kicsit kialszom magam és csákány. Lehet túl dramatikus, tölem szokatlan lófaszhangot ütöttem meg.
Rövid reagálás a kommentekre, amit viszont ezentúl privátban fogok nyomni, mert a blog az blog, érted. Szóval, 1. Tibi, gyere vissza jövö héten a futószöget beállítani, ne haragudj nagyon Joe-ra, 2. Joe, most küldöm fel a könyvet, és több pontban igazat adok Neked de a Borbolyos sztori azért kicsit science fiction, és végül 3. KLA, nem értem miért nem blogolsz már egy jót, szívesen olvasnék többet is Tekla málna/pálinka dilemmás mindennapjairól.
Na de térjünk vissza, harapjunk a saját farkunkba. Éjszaka megjött a kis pingvin, hozta apámat, aki nagyon fáradt volt, de aszonta hogy reggel nyit ö. ezért csak 10re jöttem be a céghez, amiröl most nem irok, most pedig lefeküdt aludni. Felgyült egy csomó elintéznivaló, tegnap és ma ezt szájbavágom.
És hogy tovább bóklásszunk az írói/olvasói interaktivitás mezsgyéjén, ma azon gondolkodtam,
ki találja ki a vicceket. És arra lennék kiváncsi, hogy a T.O. mit gondol erröl, azaz én életemben nem tudnék ilyet kitalálni, hogy “mi az, kicsi zöld, sárga és nem fütyül?” Ki az aki ezeket gyártja, tehát nem a stílusbeli humorra gondolok, hogy valaki vicces, vagy kesernyés-savanykásan ir, hanem a kimondott viccre. hogy lehet ezt letapogatni, az okosak vagy a buták, Szóval, kommentre fel! És akkor ide beszúrnék egy humortudományos linket:
Házsé barátom, a humor krónikása, interjú.
