hétfő, május 31, 2004

pár újdonság

Kedves naplóm, szakácsbélásan. ma átlagoshétfő volt, pár apró kedves és pár bosszantó dologgal. kezdjük a kedvesekkel, felhívott HZS from New York city. nagyon jólesett az a röpke félóra, a messenger ezt nem igazán tudja pótolni. aztán, egész jól ment ma a meló, kivéve azt a kellemetlen affért, hogy a temesvári firma a négy darab 2oo eurós gyönyörű Conti Sport Contact gumi helyett 4, szintén 2oo eurós lófasz tavalyi modellt küldött, amik ráadásul borzasztó csúnyán néznek ki. Pedig, reggel melóba menet épp azon gondolkodtam, hogy milyen frankón mutat majd a négy darab 235-45 ZR 17es Conti Sport Contact. aztán, Tekla finoman, de határozottan kikosarazott, vagy elutasított vagyis inkább eltolt picit magától, mint a zongora mellől felálló fiatal ara, a melóból hazatérő autószerelő férjét.
Érzékeket melengető hölgyek topikot lezárjuk, igaz nem is kellett volna kinyitnom, személyiségjogilag meg amúgy se volt szép. Nem mintha a fél pentagon a naplómon csüngne. szóval, át kell gondolnom ezt a sztorit. na még egy utolsót. Tekla olyan volt számomra, mint amikor az útépítő munkások félbehagyják a csákányolást és hangosan kacsingatnak a lenge ruhás lány után, aki a járdaszegélyen egyensúlyoz. Mindegyik agyában meglódulnak a fantázia-agysejtek, egykét szó, és a kacérkodás ugyanolyan súlytalan marad mint ahogy indult, a leányka továbbhalad. Teklatext end, többé nem írok róla. ami persze nem jelenti azt, hogy izé. érted. jóéjt.

vasárnap, május 30, 2004

vasárnapesti update

ismét eszem ágában se lett volna beloggolni, ha nem történt volna ismét egypár jelentéktelen érdekes dolog. először is, Tomesz meg Gabesz visszatértek a mézesnapjaikról, és eszük ágában se volt maeste kimenni egy sörre, ami persze érthető. Most Nightwish megy, és blogokat olvasok. a női naplókat olvasgatom, azaz: suematra, manó, vagy a kicsit nehezen olvasható lila blog, jobbak mint a férfiakéi, illetve, elsőre jobban tetszenek. Meg, hátha beleláthatunk a női lélek rejtelmeibe.

De jöjjön a maesti abszolút első favorit: Szakács Béla naplója
jóéjt.

Egy kis Tekla-szelet: rájöttem, mi a gond. többek között. Tekla egy olyan nő, aki nem ismer engem. most találkoztunk először. ha jobban utánaszámolok, jópár éve csak olyan nőkkel volt kapcsolatom, akikkel ELŐTTE barátok, kollégák, Orsi esetében pedig garázsszomszédok voltunk. Igy nem kellett udvarolni, bemutatkozni, ami nem azt jelenti hogy én milyen kurvafasza tag vagyok, hanem azt, hogy az előbbi hölgyek tudták, kivel kezdenek. Sőt, már arra se nagyon emlékszem, hogy kéne meghódítani egy hölgyet, de erről egy másik bejegyzés fog szólni. olvasom tovább Szakács Bélát.

szieszta helyett

vasárnap, jesz. délben kelek, akkor is félszemmel, ágyat sem vetünk ma.
Ma két fontos kult-pol dolgom van, először is Fraulein Noveanunak meg kell irnom az utolsó vizsgám szakdolgozatát, a kurva életbe. A reine kritische vernunft helyett most Habermaaaaaas és barátairól kéne irni. ja és megfogadtam, hogy amiért nem adták meg az ösztöndíjat, direkt gecizésből az utolsó utáni percben fogom leadni, de még vizsga előtt. Furcsa, hogy egy magát gondolkodó embernek tartó blabla mint én, szívből utálja a reine filosofische balfaszságot, ugyanis az nagyon divatos. akadémiai körökben, mint a mienk, mármint nem a gumiszerviz, hanem a kolozsvári Masterstudiengang.
A másik, sokkal kedvesebb bár nem kevésbé haszontalan: kedves szellemi gyermekem, eme napló csiszolgatása. van ugyanis benne pár tehnikai bug, nem is beszélve a tartalmiakról. persze megfogadtam, hogy a tartalmiakon nem változtatunk utólag, de ettől még Opera 7es alatt nem fut az arhivum. hamarosan kész az ebéd, addigis megpróbálok újra képet beszúrni, linket, stb, ez eddig nem sikerült. sőt, a múltkori manuálisan Dreamweaver alatt feltett képek is elvesztek. Kár lenne a drága képeimért.

Ó, még jó hogy el nem felejtettem:
Tegnapeste, a blog bejegyzés után tévéztem, agy és tel kikapcs. pár perc múlva elaludtam, aztán ébresztettek, és alig bírtam a saját ágyamba bemászni, olyan álmos voltam. Éjjel egykor csörög a tel, látom ismeretlen szám. egy századmásodperc alatt végigfutott az agyamon, hogy 1. nem veszem fel, bazmeg hüje soför, ha szétrobbant a gumid. 2. felveszem, és beleorditom: kivagy és mia lófaszt akarsz. 3. felvettem, persze. Tomi Gabija volt, és kedvesen elgagyogtam vele pár szót, ők nagyon jól voltak, aminek persze az ember nagyon örül, de nem pont éjjel egykor. Gabi szerencsére, hogy kedvesen csengő hangja volt, ezt mindig megbocsátjuk.
ja, épp ideje lenne elkérnem Tekla számát, vagy valahogy közelebbi dolgokba belemerészkedni, még nemtom pontosan. mert, ha jobban belegondolok, pontosan három és félóra buli közben beszélgetés és negyven percnyi sörözgetés volt az össz-Tekla-experience. abból naplózok két hete, lassan elfogy a material, muszáj lesz magamból kiindulni, abból meg jó nem lesz:). ebéd.

szombat, május 29, 2004

kolozsvári élménybeszámoló

Ahogy megjósoltam, nézz utána lennebb. 5kor keltem, 6kor indult a busz. majd kilencre beért, vettem virágot, meg becsomagoltattam az Orsi ajándékát, egy szép illusztrált Claude Monet-ról szóló könyvet. majd ballagott a leány. Délután a volt após és anyós keblére ölelt, finom falatok, majd haza. most itthon, fáj és zúg a fejem. ki kellene pihennem a hét során felgyült fáradtságot. most alszom egy picit, estére pedig még kitalálunk valamit.

péntek, május 28, 2004

péntek esti különkiadás, Teklának

azért különkiadás, mert maeste a lófasznak se volt kedve netelni. Mint az előzőkben, most is ugyanazon paraméterek: holnap reggel ismét Kolozsváron kell legyek, de mostmár muszáj. 5kor fogok kelni, 6kor indul a busz. majd kilencre beér, kell vegyek virágot, meg becsomagoltatni az Orsi ajándékát, egy szép illusztrált Claude Monet-ról szóló könyvet. majd ballag a leány. Délután a volt após és anyós keblére ölel, finom falatok, ja és ma annyi melóm volt, hogy nem tudtam venni egy rendes cipöt sem. ezt ők alig észrevehetően, de megjegyzik, stb. Ja, és megkaptam apám karibtengeri szuvenir tengerészingét, amiben még anno ő nézte a muhereket Honduras szigetén.

Kriszti adott kölcsön egy jó kis Depeche Mode zenét, amúgy számomra Kriszti a huszonkettedik századi ember mintapéldánya, de nemcsak a hifimániája miatt, hanem a tegnapi sztori miatt. is.

Ja és ezt a sztori talán, mint cseppben a tenger, ábrázolja egy napom. A sztori úgy kezdődött, hogy volt öt Dunlop Sport01-es sportgumim, amiböl eladtam a Skodás faszinak négyet, maradt egy. Erre megjött a következő, amúgy felettébb szimpatikus kliens, akit szintén ezek érdekeltek, két darab. honnan szerezzük be a másikat, hát felhívtam a Dunlopos Ionicát, ő kikapcs. Segond, hívjuk Claudiut, a konkurenciáját, húsz telefon oda-vissza, neki van kettő Kooolozsváron, egy Nagyváradon.
Oké, már csak el kell hozni három óra alatt. Ekkor, gondoltam, hátha Kriszti Kolozsváron van, mert szokott. Kriszti barát, legnagyobb meglepetésemre, épp Nagyváradon dekkol, mire megkérdem, nem tudnád elhozni, még én se tudom, kitől, meg hát az elég nagy sportgumi, befér? Kriszti, mintha csak egy fél deka szalámit kértem volna: persze.

Mire elő a Golden Pages-t, kiderül hogy a kis váradi cég nincs benne, sebaj, felhivjuk a váradi tudakozót, adja a címet, telszámot, felhívjuk a gumiüzletet, hogy helló, Claudiu már beszélt veletek, milyen utcán is vagytok, majd hivjuk Krisztit, hogy menjen a színház mögött az Ady Endre utcában 7oo métert majd balra. Két óra múlva jött, gumistól, mosolyogva, mintha a sarokról hozta volna.

Holnapi élménybeszámolónkban központi helyet fog elfoglalni a kolozsvári grandesemény, és itt lenne az ideje, hogy újabb érzelemszóvirágokat költsek Tekla kisasszonyról. Lesz időm a kocsiban, az tuti.

szerda, május 26, 2004

a 22es csapdája

holnap reggel Kolozsváron kell legyek. nem megyek.
micsoda rímek! ma reggeltöl estig gumiztam, kiderült hogy nem nyertünk a lottón, ugyanis voltegy négyesünk, az vagy három és fél milla, kábé egyötöde az eddig befektetett zsozsónak. aztán, mikor apám elviharzott a lottósokhoz, azok felvilágosították, hogy az újság elírta. nem 22es, hanem 24es. kurvaanyátok.
mi történt még. ja. Szombaton hivatalos vagyok az Orsolya ballagására, Cluj City. mennék is, merthogy másfél év, meg amúgy is, másrészt pedig az két nap, ismét úton, hajnalban kelni, amihez pláne nincs kedvem. kaptam levelet Teklától, kedveset. something interesting, a leghosszabb levél eddig, több mint 3 sor. még visszatérünk a témára, csak szép sorban.

pár sorral lennebb olvasható, magamnak tett igéretem szerint public elszámolok nőimmel, érzelmeimmel. először is, nem tudom ki életem szerelme, merthogy az mindenkinek van. nehéz lenne ráfogni bármelyikükre is. Edina, a szépséges lelkü, örök kislány, gyermekkorunk szép és kevésbé szép emlékei. Janka, a nő akikért bolondultam, és sokszor elsöáldozó szeplős gyermeknek éreztem magam mellette, máskor meg olyan csákónak, aki a Marlboro reklámban kergeti a lovakat, kalapban. Anna, az örök. Benne egyszerre veszett el egy őrangyal és SS-Obergruppenführer, azt hiszem mellette nőttem fel igazán. sokat köszönhetek Annának. jót is, rosszat is. Dencs, aki miatt emigrálni szerettem volna a csodaszép Szerbiába, és akiről 3 nap vajdasági együttlét során derült ki, hogy mégse lett volna jó befektetés. Orsolya, aki a legnormálisabb köztük. teljesen korrekt, vagány csaj. De, valahogy mégse lett az, aminek az elején tünt. aszontam, ha jól emlékszem Tomásnak, hogy egy olyan nőt szeretnék, mint amilyen én vagyok. legyen ugyanolyan, vagy legalábbis legyünk egy hullámhosszon.

"bizony ez a helyzet, gergö pajtás, poszttraumatikus önbizalomhiányeffektusok vannak létezöben", ezt HZS mondta maeste, magáról. HáZSé pajtás, hát csodálkozol? magamról annyit, hogy Tekla hímnemû Bridzsitt Dzsonsznak nevezett, remélem nem a fenekem miatt.

hétfő, május 24, 2004

rövidleszek

Fárasztó nap volt ez a mai. Ismét Károly bátyámat helyettesítettem.
Sikeres nap volt, számottevő üzleti és érzelmi tartalommal. Most
vaéami beruházási terven dolgozom, aztán alvás.
Hat hónapja hunyt el Béci kollégám, Isten nyugtassa.

Holnap többet. jóéjt

vasárnap, május 23, 2004

hétvégi mulatságok

ó, duplablogot kell irjak, nemisbeszélve a múltheti elmaradt két franciaóráról.
Szombat. Nehezen ébredtem, mert már tudtam, mi vár rám. Egyszerre voltam Zsolti és Karcsi bá, azaz ők ketten szabadnaposak a cégnél. Igy ingázok reggel nyolctól délután fél négyig az üzlet és a mühely között, itt kiadunk egy szelepsapkát, az üzletben már vár a kliens, de nem irok többet erről a témáról, megfogadtam.
este elsörözgettünk lennebb említett, istenlábátfogdosó Tomázs barátommal, és az istenlábfogdosás okával, Gabival. Ott volt még Dalmi is, akit most ismertem meg, egy jóindulatú szimpatikus leányzó, anyuka, lennebb említett Dudus felesége. Kellemesen elbeszélgettünk, aztán igen jóleső érzéssel a fejemben hazagalanttaxiztam.

Vasárnap, nem csörög az óra. Talán ennyi a különbség. Dehogy. Ma családi kirándulást szerveztünk, meglátogatni azt a kis hegyi házikót, amit a fater minden lehetséges szabadidejében tovább építget, múlthéten épp a kerítést készítette el hozzá Pali bátyámmal meg Ulics mesterrel. Íme az eredmény.

Aztán irány haza, következik a vasárnap délutáni második felvonás: családi sütkérezés és csoportos kutyaidomítás. Ami annyit jelent dióhéjban, hogy ülünk a teraszon, apám finomat süt, anyukám előkészít, a húgom pedig felváltva próbálja megfőzni őket, hogy engedjék el Animal X koncertre. Kutyáink pedig lófaszt se törődve a nevelő célzatú tevékenységgel, ahelyet hogy megtanulnák az ÜL parancsot, a kajamaradékokra pályáznak, és egy rendkívül egyszerű, mégis hatásos tervvel megszerzik, a terv főbb pontjai: 1. kerítés átugrása, 2. anyám megtámadása 3 zacskó megszerzése, 4. zacskó tartalmának szétszórása, majd behabzsolása, szortirozás nélkül, azaz csont, hús, kenyér, asztalterítő, lakáskulcs, satöbbi. Esti jelentés is érkezik. Ja, holnap lesz egyhetes a naplóm. Alig várom.

Esti kiadásunkban pedig megemlékezünk egykori kedvesünkről, Orsolyáról, aki maeste is hozza a formáját, azaz kibújik belőle a kisördög vagy a hisztis picsa, nevezzük aminek akarjuk. jelentkezik, pár óra múlva, miután lejár a családi program visszahívom, de a vonal megszakad. innen kezdödik a galiba, a végehosszanincs szópárbaj, hogy miért nem mondom meg ha nem akarom hivni, meg fasztujami, aminek az a vége, hogy felmegy a pumpám, persze neki is, telefon kikapcs. Nem tudom, hova tegyem a dolgot. Egyrészt kedves és tökös lány, de ilyenkor... mad about you, épp Sting megy. Ez is volt a blogirás célja, az egyik, hogy kiírjam magamból ezeket a dolgokat. úgyhogy, ezentúl olyan témákat is fel fogok dolgozni mint Orsolya, Anna, Janka, Edina, világbéke, infláció, big bang.

péntek, május 21, 2004

pirelli, banzáj, parazita

Pirelli, először is. Ez volt ma a sláger az üzletben. megjött egy kövérkés, birkagöndörhajú csávó, egy aranyos 25-26 éves leánykával, és csendben, semmi felhajtás nélkül vettek négy gyönyörüszép Pirelli P6000-est egy piros Fabiára. a fickó csak mosolygott, a lányka vásárolt. Porcelánváza alakú, jólöltözött hölgy volt, egy szép példánya a női yuppie generációnak, ha van ilyen. megtetszett neki a gumi, kivett 13 millát és már indult is. majd, a faszi is rendelt négy darabot a sajátjára. micsoda családi harmónia.

majd, visszahivtam a tegnapi srácot, akinek a 195-6o-as Pirellit hoztam, hogy tényleg 3milla2ooezer, úgyhogy jöhet. félóra múlva megjelent egy idegen csákó, és kérdi: Pirelli gumi van? hát bzmeg. hogyne.

Aztán, este hazaértem és a húgom meghozta a Bonanza Banzájt. nagyon régóta kerestem már. hiányzott a Bonanza hideg fémes, tehnokolragasztós hangzása. Betettem az első számot, Szárnyas Fejvadász. és nagyon meghatódtam, mert eszembe jutottak a Metszéspontban töltött napok, főleg éjszakák, amikor Bonanzát és stakka bo-t hallgattam, az iroda illata, Tókos amint csapzott hajjal, cigivel a kezében áll az ajtóban. szép idők voltak. Aztán, Parazitii-t hallgatok éppen, nem is olyan rossz.

Ez a Pirelli érdekes dolog. Szoktam azon gondolkodni, hogy -akár csak az autóknak- az autógumiknak is van egyfajta egyénisége, külsőre. A Pirelli P6000 lehetne egy Angelina Jolie-féle Tomb Raider-hősnő, a Michelin Pilot Primacy akár egy angol úrikisasszony, rafinált és affektáló. A Conti Premium Contact, a gumiipar fiatal Marlon Brandója: csupa raffinement, elegancia. aztán, az aszfalt elcsúfítja, kicsit kopottan már nem az igazi.
ideje lefeküdnöm, mielött még összehasonlítanám a fém és müanyag szelepházakat az elefánt és szélmalom hasonlatával.

csütörtök, május 20, 2004

szeredaestve

Leszakad a lábam. Egész nap rohangáltam, este még bejött egy kamion, Murphy vigyorog a sírjában. Hóka, mint mindig, most is bevállalta, korrekt srác. A múltkor azon gondolkodtam, milyen lehet egy ilyen srác bőrébe bújni pár napig. Nem felvágásból mondom ezt, tényleg. Hóka nehéz családi körülményei ellenére próbálkozik, de mindig visszaesik.

Tegnap cseteltem egy jót HZSval, "egykori" kedves blogtársammal. Tényleg, elég érdekes kérdés saját magam számára, ki mennyit, mit jelent nekem. és, annak ellenére, hogy nem igazán tudtunk beszélni az utóbbi időben, jóleső háromórás lelkizésbe fajult a dolog.

Azt éreztem mostanában, hogy pihennem kell. ha jobban belegondolok, nagyon el vagyok fáradva, több mint fél éve. fizikailag is, de szellemileg inkább. az utóbbi évek meglehetősen nagy fordulatszámmal pörögtek: csak cimszavakban KMDSZ, Metszéspont, Agora, Tranzit, Ger-Bog. kedves szeletek az életemből.

Egy kis analógiával élve olyan vagyok mint Anthony Hopkins egy gumijavitoban dolgozó, kultúraérzékeny Gumi-Hannibál Lecter szerepében. Nappal a raktárban traktorgumit tukmálok rá egy ártatlan kliensre, de éjjel vadorzó internetes fotóalbumszerkesztő és bloggerré változom. lelkem rajta. Teklával érdekes a dolog. egykét soros levelek repkednek, és nem tünik kölcsönösnek a vonzalom. nem, nem habarodtam bele a csajba. finomlelkü leányzó ő, apró fogalmazási foszlányokból is látszik. ma éppen. teklát leginkább finom, illatos virághoz tudnám hasonlitani, ha közönséges akarnék lenni, igy inkább egy szolid Citroen C3 kabriohoz.

Naplink, a spanyol tango-klab-trance mesterei: www.gotanproject.com

szerda, május 19, 2004

szeredaaaaa

ma reggel konstatáltam, hogy újfajta kávé került a bárba, nagyon finom ize van. kicsit kesernyés, de a célnak megfelel. legjobban az otthoni, anyámfözte kávét szeretem, hidegen. reggel gyorsan felhörpintettem egy kortyot, és már indultam is, szokás szerint.

fönök házon kívül, most én tartom a frontot. érdekes, ilyenkor a kollégák elkezdik járni a megdermedt svábbogarak táncát: r vánszorognak az udvar egyik sarkától a másikig, és félig hangosan dörmögik magukban hogy bazmeg, megint jött egy kamion. na, megjött az áru, megyek.

kedd, május 18, 2004

azt se tudom, milyen nap van ma

kedd este, sőt lassan szerda, ma nagyon hétfői hangulatom volt. sok volt a meló, az este újabb vendéget hozott. HZS barát, messziről, a messengeren. Rokonlelki szálak fűznek össze, összvissz három óra messenger, és még a nőkről mondják hogy pletykásak. Nagyokat ásítok, Sade zenél. a laptop tisztára átforrósodott, nem tudom mi van vele.

a mai napon csak ilyen prózai dolgokkal foglalkozunk, a francia nyelvlecke ma elmarad. nem vagyok kitartó. HZS barátom óriási lapátokkal evez egy nagy szerelem felé. Örülök neki.

szeretem Sade hangját. emlékszem, egy kedves barátom mondta, hogy ha biliárdterme lesz, ott Sade fog szólni. nos, azóta az megvan, érthetetlen módon a beszerzett Sade kazettáról azóta Bódi Guszti és az ecseri Fekete Szemek szól. lefekszem.

naplink, mert megérdemli: www.sade.com
beszúrni most nem sikerült. de csekk it.

escape

csodálatos nap. nincs sem túl meleg, mégis lehet Autonetes pólóban flangálni, csupa nyüzsgés a firma. 215/75 vagy 225/70 Mibhelin, vagy Continental, hát lehet enélkül élni? igyekszem nem gondolni a tegnapi ösztöndíjas szívásra, az akademische melót pár hétig hanyagoljuk.
szerencsére sok a meló, ja és vettem egy doboz Marlboro lightsot, már a Parliament sem az igazi. A Marlbinak kicsit savanykásabb, testesebb a füstje, nem olyan steril herélt sznob cigi, mint a Parlament.
szeretem a gumik szagát. söt, ha nagyon Konrád Györgyös szeretnék lenni, azt mondanám hogy az autógumi egy nöhöz hasonlatos. de az már túlzás lenne. elkülöm a blog címét Teklának.

aztán...

még éjjel irtam egy rövid mélt Teklának, amire kedvesen válaszolt, ahogyan illik, majd mareggel óta még vagy négyet irtam. nem mintha tudtam volna mondani valamit neki azon kívűl, hogy kislány, elcsavartad a fejem. most persze azon gondolkodom, hogy ez elég nagy balfaszság volt.

ez a nap elég rohadt volt. nem kaptam meg a németországi ösztöndijat, gondolom a tisztelt tanári kar meg az emberiség nem gondolt még a németországi autógumipiac elemzésének fontosságára. most lefekszem. egész jó hétvége volt.

hétfő, május 17, 2004

város napja lévén irány a nagyvilág.
fáradt voltam, de 22 éves szingliként nem ülhetek itthon, mit gondolnak a szomszédok.
a miccsek között zavarodottan kapirgáltam, a Tomival való találka helyére igyekezve nyomultam a tömegben, és már előre megundorodtam a miccsek között zavarodottan kapirgáló balfasz tömegtől, aki csak jön szembe. miami beachen azért ez mégis más.

megismerkedtem jópár emberrel. Dudus elég érdekes fazon, kicsit Pályi Péterre, vagy inkább részeg Szókratészre emlékeztető stilusban nyomja, Gabi egy helyes pesti csaj, a szó legpesticsajosabb és legjobb értelmében, Tomi ismét megcsókolta az Jóisten lábát. Tekla, akivel Tomi szintén megcsókolta a Jóisten másik lábát, nos nem is tudom milyen. leginkább egy édes-savanykás málnafagyihoz tudnám hasonlitani. csapzott barnásfekete haja és édeskés szemei vannak, már ha lehet ilyet mondani. elsőre lázadó tizedikes nirvana rajongónak néztem, majd kiderült az eszme. azt hiszem, a lány kicsit őrültnek nézett, illetve azóta még tettem rá egy pár lapáttal, de szépen sorban. szóval, próbáltam visszafogni magam hogy nehogy úgy járjak mint a múltkor Timivel, hogy azt se tudta, hogy tömje be a számat.
igen, azt hiszem ez egy sarkallatos pont volt. Teklával egész érdekes dolgokról beszéltünk, mint Berlin vagy a Chicane. végighallgatott, ezúton is köszi és bocsi a hetedik körmondatért, hiányzott egy hölgy társasága, vagy az entellektüell izé, fasztudja. majd táncoltunk, és hirtelen megvilágosodtam: rájöttem, hogy ritka érdekes nőre akadtam.

hétfőeste, kilövés...

a hétvége borzalmas volt.
szombat reggel hatkor ültem a vonaton, Kooolozsvár felől. felült két szépséges francia maca, olyan igazi Amelie-k, amilyenekért bolondulok mostanában. kis öntudatos libák, akik franciául olvassák Ionesco-t akit én még románul se, amit persze szégyellek, ezt igy illik.

az egyik lány ártatlan értelmiségi volt, falfehér arcú, rövidhajú fruska, egész úton aludt. a másik már érdekesebb, kicsit testesebb, hosszabb göndörhajú, úgy nézett ki mint egy szimpatikus őszibarack. sármosan gyürött volt a leányka, bársony nadrágka volt rajta, alóla diszkréten kivillant egy korrekt bugyi, abból a fajtából, amit a nálunk felé honos leányok csak a nagyanyjukon láttak, szörnyülködve. Elég régen éreztem ilyen finom, visszafogott vonzerőt egy nőben, illetve mi mást is. ha nem tudok franciául annyit, hogy elmagyarázzam nekik a visszafogott bugyikról szóló, instant tézisemet. úgyhogy az Adevarult olvastam, ő Ionescot, és közben sandán bámultunk a lófaszba, mikor mozdul meg a másik, legalábbis én ezért.

Az érzékeket melengető hölgyek hétvégéje volt ez. merthát ki gondolta volna, hogy mi történik délután. délután semmi különös nem történt. újabb érzékeket melengető hölgy került utamba.

ó igen, helló világ

nem csak magamért indul. sőt, semmi motiváció, nehogymár egy blogtól térjek észre.
HZSval inditottunk régebben egyet, erről is megemlékezem hamarosan. az egyetlen igazi ok az, hogy annyi minden lófasz történik velem, hogy illene ezeket szép kerek egészbe foglalni, úgyhogy irány.